KÖNYVEK ÜNNEPÉN

Soha nem volt még ennyi rendezvény, fesztivál Budapesten, mint amennyi az Ünnepi Könyvhét alatt. Az ember azt hinné, hogy érvényesülni fog a tömeg elszívó hatás. Aki azonban kilátogatott a Vörösmarty térre, boldogan konstatálhatta, hogy a papír alapon megjelenő irodalom vonzása, még a viharvert években sem csökken. Sőt! A kiadók sátrainál állandó sorok álltak és ennél nagyobb tömeg csak a dedikáló alkotókat vette körül. Az ismerős és kicsit talán ismeretlen írók láttán az ember csak kapkodta a fejét, a fényképezőgépét, hogy olvasója számára ki is lehet igazán érdekes. Ezért aztán a riportalanyok kiválasztása is igen nehéznek bizonyult. Természetesen a megkeresések szubjektívek voltak, de fogadja el tőlem mindazt, aki a Nagylátószögre ellátogat.

K 1K 2

Először egy olyan hölgy mellé ültem le, aki hazánknak hihetetlen mennyiségű dicsőséget szerzett. Kicsit meg is lepett, hogy a sakkozó nagysággal a dedikáláson találkoztam, pedig Polgár Juditnak nem az első könyve jelent meg az idén.
– Szakkönyv esetében nem annyira könnyű a megjelenés és az angol verzió után kifejezettem öröm volt egy hazai kiadónál a megjelenés. Sokan megkérdezték tőlem, hogy siker sportolóként miért nem írom meg a tapasztalataimat és így jött a három kötetes sorozat ötlete, ami már meg is jelent. Az első könyvben egészen a kezdeti koroktól vettem elő a naplóimat, játszmáimat. Egy különleges rendszerbe raktam, ami szerintem mindenki szerint tanulságos lehet.
– Az aktív versenysportból egy másik dimenzióba lépett. Nagykövete lett a sportágnak.
– 2011-ben a Kaszparov-val közösen elkezdtünk lobbizni az Európai Uniónál azért, hogy a sakk, az oktatásban komoly szerepet kapjon, és ez sikeresnek bizonyult.

K 4K 5

Második állomásomon egy fiatal, csinos hölgyet találtam. Kemény Zsófia énekel, verseket ír és megjelent első regénye.
– Tizenhat éves korom óta írok verseket, de előtte próbálkoztam regénnyel is. Természetesen, két lábbal járva a földön, az írás mellett végzem a pszichológia szakot az egyetemen, mert egy percig sem gondoltam, hogy költőként fogom tengetni a mindennapjaimat, ebből megvásárolni akár az élelmet is.
Nem kerestem kiadót, de mivel ilyen körökben forogtam, voltak, akik fantáziát láttak abban, hogy megjelentessenek. Ez mindannak a következménye, hogy ha az ember folyamatosan publikál, jelen van a kortárs irodalmi életben, akkor előbb vagy utóbb megtalálja valaki, akit ez érdekel.
Zsófit megkeresve az interneten, rengeteg képet találtam az egyik kedvenc zenei formációmmal szerepelni egy színpadon, hiszen az Ivan & The Parazol vendége volt már többször is. Nem elveszett lány!

K 6A következő „megálló” Oláh Gábor volt. A könyv címe: Hosszú élete titka…
– A könyv apámról szól, aki kilencvenhat évet élt Amerikában. Sok rejtély, kibontatlanság volt az élete során, és regényes módon ez van leírva. Én is benne vagyok és a legjobb barátaim is.
– Amerikában élt, így a kapcsolat már a távolság miatt is elég távolinak tűnik számomra.
– Igen, voltam nála többször is, de pont erről szól a könyv. Az eltávozásáról, a rengeteg megválaszolatlan kérdésről.
1966-ban hagyta el az országot. Egy olyan útinapló ez, amely egy fiú barangolása az apja ösvényein. Régebben forgatókönyveket írtam, de az egy teljesen más műfaj. A megjelenítésben sokat segített a filmes világban szerzett képi látásmód, ami megjelenik a könyvemben is.

DSC_0246A sor végére maradt a riportalanyok között, de nem utolsó sorban Dési János, aki politikai újságíróként jegyzett leginkább, de több könyve után. az Ünnepi Könyvhétre jelent meg legújabb alkotása.
– Napilapos újságíró voltam az utóbbi időkig, ahol másfél – két flekk a lehetőség. Egy csomó olyan dolog érintet meg, amiben éreztem, hogy több minden benne van. Aztán az is látszott, hogy amit hétfőn megírsz, kedden elolvassák, de szerdán már lépnek tovább. A könyvekben ez ott marad hosszú ideig.
Ami most megjelent, nem publicisztika, hanem a tényeket hordtam egybe. Meg akartam érteni azt a jelenséget, hogy miként is képzelhető el az, hogy egy ennyire szélsőséges párt ilyen sikert érhet el. Amúgy, a sikert szerintem elsősorban ők képzelik magukról, de én ebben a könyvben azt is megmutatom, hogy messze nincsenek ott, ahová önmagukat gondolják.

K 9K 10

Érdekes olvasmány! Ajánlom mindenkinek, akit érdekel Magyarország 2015-ben. Az Ünnepi Könyvhétnek vége, de maradt szerencsére nekünk számtalan olvasnivaló és jövőre, remélhetőleg legalább ugyanennyivel gazdagodunk.

DSC_0280

Kép és szöveg: Koncz Dezső

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s