BEOSZTOTT IDŐ

„Csak azt a hármas tételt húzzam. Vagy az ötöst. De semmiképp se a tizenkettest. Azt utálom.”
Talán ismerős gondolatok ezek, mikor vizsgákhoz közeledünk. Van, aki tanulási módszerekre, van, aki babonákra esküszik, de egy biztos: túl kell esni rajta, és miután ez megtörtént, az előtte való félelmet feleslegesnek tartjuk.
„Ha többet töltöttem volna tanulással, mint amennyit a vizsgától való rettegéssel…”-talán ez is ismerős.

A felsőoktatás vizsgaidőszakai és az érettségik nagy része már lement, így sokan elmondhatják, hogy túl vannak a maguk megmérettetésén, vagy annak többségén.
Ilyenkor szinte minden arról szól, hogyan változik egy addig többnyire nemtörődöm diák-energiaitallal és még Isten tudja, mivel felturbózva-mindenre elszánt hőssé, akinek missziója nem kevesebb, mint egy egész félév(vagy négy év) anyagát magáévá tenni, lehetőleg pár nap alatt.
Hiszen valljuk be, a többség szereti az utolsó pillanatra halasztani a „piszkos munkát”, pedig az idegroncs állapotnak nem kéne a vizsgák szükséges velejárónak lennie.
Én magam két napot szántam az érettségire való felkészülésre, és azóta látom, ez mennyire nagy dolog, hiszen mostanság csak a számomra sokat jelentő tárgyak kapnak ennyi időt az életemből, a többi….nos, azt inkább hagyjuk.
Babonáim nincsenek, inkább csak egy általában működő jelenség segít: gyakran húzom vagy kapom dolgozati kérdésként az utoljára átnézett témák egyikét.
Merthogy sokan gondolják úgy, hogy a vizsga napján való tanulás már felesleges, sőt, akár össze is zavarhat. Szerintem ez is, mint oly sok minden, alkati kérdés. Én-többek között a pániktól-aznap vagyok leghatékonyabb. Mások viszont már füzetet sem hoznak magukkal, attól tartván, kísértésbe esnek, és minden új információ egy régi megkapaszkodását fenyegeti.
Babonák ide vagy oda, favoritja azonban mindenkinek van, és természetesen-ezzel szoros összefüggésben- megemelkedik a hívők száma a vizsgaidőszakok környékén, hiszen mindenki buzgó imádkozásba kezd kedvenc tételéért.
Ha nem jól osztottuk be a felkészülésre szánt időt, hasznosabb az alapos tanulás helyett mindent átnézni és rövid vázlatot készíteni belőlük, hogy ne legyen olyan tétel, amelyről ne lenne egy szavunk se. Hiszen jobb gyengébb jegyet kapni bármire, mint mást húzni, mint a néhány „nagyon megtanult” és megbukni.
Ha jól osztottuk be az időnket azért, ha pedig kevésbé, akkor az említett „módszer” miatt nem érdemes túlizgulni a vizsgákat, hiszen végső soron- túlélhetők.
Az időbeosztás mellett ugyan ilyen fontos az önbizalom, különösen szóbeli vizsgák esetén. Bármennyi információ álljon is rendelkezésünkre, a legjobb, ha arról úgy beszélünk, mintha a téma szakértői lennénk. Beleférnek hát a személyes vélemények és benyomások a témáról, de akár még a jól feltett kérdések is. A jól-és jókor- feltett kérdések ugyanis inkább mutatnak érdeklődést a téma iránt, mint teljes készületlenséget, ami egy vizsgáztató számára még szimpatikus is lehet. (A dolog kellemes mellékterméke pedig, hogy a csevegés közben el is lazulunk kicsit, vagy időt nyerünk a következő kulcsfontosságú információ előkotorászásához.)
Ha pedig sikerült túlbeszélnünk a vizsgáztatót, aki ezért leállít- mint tudjuk-, nyert ügyünk van.

ILLÉS ANETT ÍRÁSA

beosztott idő

There are 2 comments

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s