ZENE HATÁROK NÉLKÜL INDIÁBÓL

DSC_1118Ha van olyan helye a világnak, ahová vágytam és talán vágyok addig, míg el nem érem, az India. Rengeteg fotót, filmet láttam már az országról, hallgattam meditatív zenéjét és ismerősöm is él ott, úgyhogy elbeszéléseiből első kézből tudtam információkat szerezni. Az érdeklődésem változatlan, s ha már én nem is jutottam el az országba, India jött el hozzám a Capital City Minstrels kórus formájában, ha csak egy rövid órácskára is.

DSC_1114Találkozásunk a véletlennek köszönhető. Óbudán sétálva láttam meg, amint egy autóbuszról száriban idősebb, fiatalabb hölgyek lépdeltek az Óbudai Társaskör bejárata felé. Egy óra múlva koncertezik az énekkar. Rohantam haza a fényképezőgépemért, s sejtettem előre, hogy ezt vétek lenne kihagyni.

DSC_1081Közben azért megtudtam, hogy a kórus tagjai különböző foglalkozásokat űznek. Van egyetemista, orvos, jogász, építész, tanár, diplomata, hogy csak egy pár hétköznapi elfoglaltságot említsek a sok közül. A beszélt nyelvek kavalkádja sem mindennapi. Francia, német, spanyol, japán, koreai, magyar és számos regionális indiai a repertoár. Egy azonban közös, a zene.

DSC_1063Kovács Tibort, a Delhi Magyar Kulturális Intézet igazgatóját, kórus tagot tudtam a koncert végén pár mondat erejéig kérdezni.
– Miként alakul meg egy ilyen kórus?
– Az elmúlt évben ünnepeltük alakulásunknak a huszadik évfordulóját. Ebből tizenhét évig a Magyar Kultúra Intézet adott otthont a próbáknak. Szinte természetesen adódott ebből, hogy ha Európába jött a társaság, akkor ennek egyik állomáshelye Magyarország volt. Az első ilyen alkalom 2008-ban volt, s akkor a karvezető hölgy is magyar volt. Rekner Gabriellának hívták. A kórus nemzetközileg szerveződik. Teljesen nyitott, bárki jelentkezhet, akinek van hangja. Van egy meghallgatás utána már csak járni kell a próbákra egy héten egyszer. A kórus Delhiben működik, és aki tagja, az vagy indiai, vagy az országban élő külföldi, mint ahogy én is. Az ottani társadalom rendkívül megosztott, a kórusban azonban nincs kasztrendszer, ilyen értelemben demokratikus.

DSC_1128– Húsz nyelven énekelnek. Az előadást figyelve és látva az átélést, elképzelhetetlennek tűnik, hogy mindenki beszéli az összes nyelvet.
– Természetesen legtöbbünk tud egy pár nyelvet, de nem mindent. A zenét viszont át lehet érezni, s talán ez jön le. Nem kell szó szerint érteni a dalt, tudjuk, miről van szó, és ami látszik az a zene szeretete.

 

Kép és szöveg: Koncz Dezső

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s