EDDA BŰVÖLET

Kimondani is súlyos, immár negyven éve tart a megismerkedés a névvel, és személyesen a zenekarral. Dolgoztam a Pajtás című lapnál. Gondolom, ezt a nevet már alig ismeri valaki, pedig egykoron a legnagyobb példányszámú gyerek újság volt. Kötelezően járt minden iskolába és osztályonként is jutott legalább két példány belőle. Olvasták a fiatalok, ha tetszett, ha nem. Azért igyekeztünk a kedvükben járni, mert, nem csak a protokoll vezércikkek lettek beszerkesztve, hanem rengeteg népszerű zenész, színész, sportoló. Ez volt az én dolgom hétről-hétre. Élveztem a munkát, mert hivatalból ott voltam szinte minden koncerten, fontos sporteseményen, rengeteg színházi bemutatón.

E 1Adódott úgy ezerkilencszázhetvenöt táján, hogy a Kisstadionban a legmagasabb csúcsokat döngető Piramis lépett fel. Ugyanakkor az egyik kedvenc helyemen, az Ifjúsági Parkban, egy addig számomra ismeretlen, miskolci illetőségű zenekar koncertjére szólt a meghívás. EDDA. Nem tudom miért, de a bennem bujkáló kisördög, azt súgta, hogy az ismeretlent válasszam. Nem voltunk sokan, de aki ott volt, az azonnal érezte, hogy rock történelmi jelentőségű bulinak volt szem és fültanúja.

E 2A dalok hihetetlen erővel, őszinteséggel jöttek át. Természetes, hogy a hír gyorsan terjedt és alig egy hónap alatt a miskolci fiúk átütöttek minden gátat, ami akadályozta volna népszerűségüket. Már akkor elhatároztam, hogy írok Róluk valami érdekeset, olyat, amit más nem. Attilával többször találkoztam. Amikor Budapestre szólították a zenekari dolgok, mindig volt fél, egy óránk egymás számára. Fejembe vettem, hogy azt írom meg, ahogyan a zenekar elindul Miskolcról és egy nyugat dunántúli városba érkezik meg, történetesen Kapuvárra. Találkoztunk a „vasvárosban” és elindult a karaván. Ha emlékeim nem csalnak, nekem Attilánál jutott hely egy jó öreg Skodában. Ha az autó típusában tévednék, akkor majd kijavít. Igaz sokat nem foghatok mellé, mert az utakon szinte csak Trabantok, Ladák, Skodák és elvétve Dáciák rohangáltak.

E 3A háromszáznyolcvan kilométeren sok mindent megértettem, amit az Edda képvisel. Hihetetlen elszántság volt a srácokban és rettentően hittek abban a világban, amit zenéjük képviselt. Mintha a jövőt is ismerték volna, mert nem felejtem el, amikor a nyugati országrészhez közeledtünk és feltűnt egy-egy Mercedes vagy Golf, Attila mindig megjegyezte, hogy nálunk is eljön majd az az idő, amikor ezek a típusok koptatják az utjainkat. Természetesen a beszélgetések középpontjában leginkább a nagy ívű zenekari tervek voltak. Kapuvárra érkezve nem sokat kellett keresgélni a művelődési házat, mert a város központjában, a főút mellett, órákkal a buli előtt gyülekező tömeg jelezte, jó helyen járunk. Abban az időben még nem volt divat a jegyelővétel, de elnézve az ácsorgó fiatalok mennyiségét és a kultúrház méreteit, azt rögtön fel lehetett mérni, hogy nem fog mindenki beférni. A cucc már órákkal előbb megérkezett teherautón, így azonnal kezdődhetett a beállás, majd az öltözők. Igazi szocreál hangulat. Hófehérre meszelt falak. pár darab iskolából szabadított szék és egy asztal. Sehol üdítő, szendvics. Persze ez cseppet sem zavarta a zenészeket, mert hozzá lehettek szokva a körülményekhez.

E 4Míg Ők készülődtek, én kinéztem a nézőtérre. Hagyományos színház vagy mozi terem, lehajtható mély bordó plüss székekkel. A kétfőnyi beengedő személyzet próbált „birkózni” a tömeggel. Szerintem kétszer annyi embert engedtek be, mint amennyi a hivatalos befogadóképesség lehetett. Így is legalább annyian maradtak kint, mint ahányan bepréselődtek. Kialakult egy kisebb fajta lincs hangulat, de a kiérkező rendőrök láttán a csalódottak szétszéledtek. Kezdődhetett a koncert. Az első számnál azonnal beindult a tömeg. Az első két széksorból pillanatok alatt „tűzifa” lett. A szerv azonnal berohant a színpadra és berekesztette az előadást. Attila lélekjelenlétén múlott, hogy megnyugtatta az intézkedő rendőröket és a fiatalokhoz intézett beszéddel lecsillapította a tombolókat. Maradt a magas hőfok a koncert alatt végig, de sikerült rendbontás nélkül túl lenni a két órán.

E 5Késő este volt mire a dedikálások után, rajongókkal való beszélgetések végeztével, a kocsik elindulhattak vissza Miskolcra. Fáradtan, de boldogan csillogó szemekkel, egy újabb hódítás élményével hagytuk el Kapuvárt, hogy aztán hajnal felé, az álomba szenderült zenekar megérkezzen haza, ahol a végig vezető Pataky Atilla ébreszthette a társaságot. Gondolom, ez ma már nem így történik egy Edda koncert alkalmával, de akik átélték, végigcsinálták a rengeteg hasonló bulit, egy életre megerősödtek a rock segítségével.
Többször voltam természetesen az óta is koncerten. Utoljára a Tabánban, ahonnan a fotóim valóak. Egy kicsit átalakultak az érzések, a kapcsolatok, de a gyökereik megmaradtak. Amikor ezeket a sorokat írom, megint készülök EDDA koncertre. Július harmadikán este, a Barba Negra Track színpadát veszi birtokba a negyven év rock és a sok ezer rajongója. Ismét lesz egy EDDA ünnep, s reméljük még sok, amelyekben részünk lehet.

 

Kép és szöveg: Koncz Dezső

 

 

There are 3 comments

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s