Bár lenne másik kifejezés arra, hogy magyar. Akkor ki lehetne találni, hogy az egyik kifejezés a kettő közül nagyon nem helyénvaló, ne használjuk többé. Sőt, kimondottan sértő is lenne az a bizonyos egyik szó használata. Kiejtése már csak pejoratív értelemben létezne (gonosz, hátrafelé nyilazó rabló banda, manapság pedig pesszimista gyülekezet), ha elhangzana, gyűlöletet szítana az egyébként is gyűlölködőkben, és egy anyatigris reakcióját váltaná ki a valakit-mindenkit védelmezni akarókban.
De mikor háborog a krumpli, ha burgonyának nevezzük? Mert akárhogy csűrjük- csavarjuk is, ha ránézünk, egy barna bőrű, olykor rücskös felületű, kerekded formájú teremtényt látunk, melyet általában meghámozunk és megeszünk. Barnasága nem változik attól, ha krumplinak nevezem, és nem lesz laposabb a burgonya név hallatán. Az íze is változatlan marad, akárhogy szólítom.
Persze születhetnének- a sértést elkerülendő- új szókapcsolatok, tehát lehetne burgonyapucolás és burgonyás tészta is, a belőle készült ételeket éppúgy otthagyná, az, aki, nem szereti a krumplit…bocsánat, a burgonyát.

Illés Anett írása