Dédanyáink, egy iszonyúan szemérmes időszakban, még fürödni sem mehettek. Aztán, jöttek az egyre szellősebb öltözetek, míg 1946. július 5-e robbanást hozott a divat fürdőruháinak területen. Volt egy hölgy, Micheline Bernardini, sztriptíztáncosnő, aki először volt hajlandó bemutatni a falatnyi textíliát. Közfelháborodás követte az első megjelenést, egészen odáig, hogy egy-két európai országban tiltották a viseletet. Tíz év múlva a bikini elsöpört mindent!

Ezerkilencszáznyolcvankettőt írtunk, amikor a BIKINI őrület hazánkban is kezdetét vette. Na, nem a férfiak kedvenc ruhadarabjától, hanem az Ős- Bikini megjelenésétől. Érdekes, hogy, amikor visszagondolok az első emlékképre, nem is a Bikini együttes jut eszembe, hanem a Rolls Frakció, D. Nagy Lajossal. Amikor a Pajtás Lap újságírójaként elővettem ötletem, hogy ezekről a srácokról írni kellene, a reakció az volt, hogy, na, ezt ne!

Igazi váltás volt, amikor D. Nagy a Bikinibe igazolt, Nagy Feró helyére. Feró maradt „ikonikus” szövegírója a zenekarnak, de minden át lett „hangszerelve” az új énekesre. Emlékszem, bárhová vitt a sorsom, akár az országhatárokon túlra is, mindenhol „Nyaltuk a fagylaltot”. Csak az nem érezte ki a mondanivalókat, aki nem akarta.

Rengeteg koncertre jutottam el, ami könnyű volt, mert nem telt el nap, hogy ne lett volna valamelyik városban, fesztiválon buli. Mindenhol, tömegek, akik, egy emberként fújták a dalokat korra, nemre való tekintet nélkül. Az egyik ilyen legemlékezetesebb megjelenés, a régi Budapest Arénában volt, amikor gombostűnyi hely nem maradt szabadon, s ha jó láttam, Lojzi szeméből kicsordult egy-két könnycsepp.

Nem tudom, zenekar kívánhat-e magának ekkora sikert, szeretetet, amit, a Bikini kap, ma is? Amikor a „Sztárbarangoló” című televíziós műsorom útjára indult, egyértelmű lett, hogy a zenekarral, hat film született. Ezek közül, talán mindannyiunk számára a tokaji vált feledhetetlenné. A többi is megmarad a legszebb emlékek között, mert, amit leginkább el tudok mondani a közösen eltöltött napok után, az az EMBERSÉG! Csupa nagybetűvel és szerintem az évek óta tartó siker egyik kulcsa, a kitűnő dalok mellett, ez.

Július 17. Barba Negra Track, Bikini. Készülök, s mivel régen voltam koncertjükön, bennem van az furcsa, bizsergető érzés, amikor találkozhatok azzal, aki számomra fontos. Szerencsére, ezzel nem vagyok egyedül!

A rekkenő hőség ellenére, amit vártam, be is igazolódott. Gyülekeztek a „népek”. Kicsik, nagyok, fiatalok, zömében a közép korosztályból. Jó órával a kezdés előtt, már csapatosan lepték el az emberek, a sokat látott deszkás nézőteret.

Közvetlen a színpadra lépés előtt, pár szót még tudtam váltani Lojzival.
– Emlékszel, hogy mikor fogtál először kezedbe gitárt?
– Hogyne! A bátyám adta kezembe az első ilyen hangszert, amelynek rögtön el is görbült a nyaka. Tulajdonképpen a zenei előképzettségem, abból állt, hogy hegedülni tanultam. Eszembe nem jutott, hogy basszusgitárral a nyakamban lesz belőlem zenész.
– A Bikini történetét, szerencsére sokan ismerik. Nem volt merész vállalkozás, annak idején a Rolls Frakcióból D. Nagy igazolása?
– Mindenki úgy gondolta, hogy a lila haj, a fülbevalók, a punkos kinézet, nem nagyon egyeztethető össze az általam képviselt zenei irányvonallal, de igazából, nagyon jó srácok voltak és kiváló zenét csináltak. Hamar sikerült átmenteni sok-sok dalt a Bikinibe.

– Hosszú ideje, elég nagy teher a válladon, az együttes útjának egyengetése. Miként lehetett, lehet ezt bírni?
– Nem mindig volt egyszerű. Voltak, akikkel, nem lehetett hosszú távon együtt dolgozni, közös elképzeléseket ápolgatni. Ők mentek, s mindig jöttek újak, akik, hamar beilleszkedtek a Bikini világába. Szerencsére sok szervezési munkát levettek a vállamról az utóbbi években, úgyhogy nekem maradhatott a szövegírás és a zene. Talán, számomra most ez a legfontosabb!

Miközben a színpad mögött beszélgettünk, az elő zenekar, a Lindám, „melegítette” a közönséget. Nem lehetett nem odafigyelni rájuk, mert, nem csak rettentően csinos volt az énekesnő, hanem a hangja is azonnal megfogta a hallgatót. Műsoruk, az első sorokba csalogatta, az addigra már szép számmal összegyűlt tömeget.

A Bikini, úgy lépett  a világot jelentő deszkákra, hogy mellőzték a külsőségeket. Nem volt felvezető zene, különleges fényeffektek. Egészen egyszerűen, felvették a hangszereket és zenéltek. A dalok szépen „lefolytak” a közönség közé. Körbe ölelve Őket, s elvíve mindenkit, „zene ország” legvarázslatosabb világába. Emelkedtek a kezek, nyíltak az érzelmek, s lüktet minden szív, a Bikinivel dobbanva.

Kép és szöveg: Koncz Dezső