ÁLOMORSZÁG TENGERPARTJÁN…

St. 5Ültem a stégen és folyamatosan az ismert dal egyetlen sora duruzsolt a fülemben. Sem álomország, sem tengerpart és mégis… St. Gilgenben tölthettem három napot a Falkensteiner Panzió vendégszeretetének minden pillanatát kihasználva.

St. 4St. 2

St. 1St. 3

Két alkalommal már jártam a városkában, s nincs sok helye a világnak, amely ennyire megmaradt bennem. Vágytam vissza. Kora reggel érkeztem egy éjszaki utazás után. Budapesttől számítva hatszáz kilométer, kényelmesen is hat óra.

St. 6Minden napszak más és más. Szeretem a kora hajnalt, mert csodálatos pára borítja a tavat, sejtelmessé téve a látványt. Forgalom ilyenkor alig, csak pár aludni képtelen, távol keleti turista fényképezi magát. Aztán lassan benépesül a tópart, kinyitnak az ékszerként berendezett üzletek, elkezd rendelni a doktor, a magánrendelőjében.

St. 8Míg elfoglalhattuk szobánkat, még kellett tenni egy-két kört, s úgy döntöttünk, hogy a közeli Bad Ischl városába is ellátogatunk. Remélem, egyszer majd arról is beszámolhatok.

St. 9Délidőben érkeztünk vissza a St. Gilgen „csodájába”. Az utcán sétálva azon cseppet sem csodálkoztam, hogy egyetlen eldobott csikk, papír zsebkendő vagy bármilyen másfajta szemét sincs. Ez itt természetes, mint ahogy az ezernyi virág, a legkülönfélébb színekben pompázva. Legyen az erkély, közpark, ahová odanéz az ember, a növények szeretete, mindenhol tetten érhető.

St. 11Ami még feltűnő, az az állatok iránti végtelen tisztelet. Az éttermekben külön tálka áll rendelkezésükre, s az udvarias kiszolgálás Őket is megilleti, legyen az bernáthegyi vagy akár masnikkal díszített öleb. A cicák úgy grasszálnak az erkélyeken, az utcán, a kertekben, akár az úri hölgyek.

St. 10Amikor felületes német tudásommal – amivel azért nem adnak el – próbáltam megtudni a pincér hölgytől, hogy mit is tartalmaz a kiválasztott saláta, pár pillanat múlva jelezte, hogy ne erőlködjek, elmondja Ő magyarul is. Több százan dolgoznak, csak ebben a kis városban honfitársaim. Főleg fiatalok és cseppet sem kalandvágytól fűtve, hanem a tisztességes jövedelem reményében.

St. 12St. 13

Nem csoda, hogy aki belekóstolt ebbe a levegőbe, nem nagyon akar mást. Az emberek arcán nem lehet látni feszültséget, köszön mindenki mindenkinek és jár a mosoly is. Nincs rohanás, mégis működik minden. Az autósok is türelmesen engedik át a gyalogosokat és egymást. Emberi a lépték, da valahogy úgy érezhetjük, hogy több száz lépcsőfokkal felettünk halad a társadalom.

St. 14Aki, nem járt még St. Gilgenben és a Wolfgangsee egy-egy másik pontján, annak egyszer fel kell kerekednie, s pár napot eltölteni „csodaország” fővárosában.

St. 15Kép és szöveg: Koncz Dezső

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s