Sajtótájékoztatóra invitált a meghívó. Válogatott kajakosaink, kenusaink jelentek meg egy utolsó haza beszélgetés lehetőségére az újságírók, televíziósok körében. Évek óta hozzászokott a közvélemény ahhoz, hogy tucatjával szállítja a sportág az érmeket, remek helyezéseket a világversenyekről. Milánó, azonban egy kicsit mást jelent majd versenyzőinknek. Baráth Etele mondta el bevezetőjében, hogy miért is.

„Idén nem elsősorban érmekért, hanem kvótákért megyünk a világbajnokságra, ami azt jelenti, hogy ezúttal többet jelenthet nekünk három hatodik helyezés, mint két megnyert arany – kezdte mondandóját Dr. Baráth Etele, a sportág első embere, aki azért gyorsan hozzátette, hogy a gyorsasági válogatott az elmúlt évekhez hasonlóan, szeretné idén is elnyerni a legsikeresebb nemzetnek járó címet a versenyen. – Hosszú-hosszú évek óta az olimpiai versenyszámok tekintetében a kajak-kenu Magyarország legsikeresebb olimpiai sportága, ezt a büszke titulust annak ellenére is megtartanánk, hogy talán egyetlen más sportágban sem koncentrálódik ennyire egyetlen versenyre a kvóták megszerzésének esélye.”

Sort került egy jelképes slusszkulcs átadására, amit a legújabb szponzor, a Mercedes nyújtott át a szakágnak. Meg is kérdeztem Sztipichné Kozári Erikát, a Mercedes-Benz Hungária Kft marketing és PR vezetőjét, hogy miként esett a választásuk a sportágra.

– Néhány évvel ezelőtt indítottuk útjára a „Világszínvonal Magyarországon” kampányunkat, amelynek az a lényege, hogy büszkék vagyunk a magyarok minőségbeli maximalizmusára. Olyan kulturális eseményeket, sportágakat szólítottunk meg, akik jó hírünket viszik a világba. Ilyen a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, a Zeneakadémia. Sportban, a Magyar Kézilabda Szövetségre esett a választásunk először és ott Arany Fokozatú Támogatóként vagyunk jelen, aztán jöttek a vívók, akik szintén elismerésre méltó eredményeket érnek el. Azt gondolom, a kajak-kenu sportág szereplése önmagáért beszél, s így természetes volt a szponzorálás.

Természetesen a „csapatról” fotók készültek a világ egyik legszebb autója mellett az indulás utolsó óráiban. Forogtak a kamerák, kattogtak a fényképezőgépek, s indult a riportalanyokra való „vadászat”. Elsőként az egyik legfiatalabb utazót szólítottam meg.
Egy új páros, Nádas Bence és Boros Gergely képviseli majd a magyar színeket K-2 1000 méteren, a szerdán kezdődő milánói olimpiai kvalifikációs világbajnokságon.
Bencét kérdeztem, hogy egy fiatalember, húszon innen miként jut el a világbajnokságra?
– Kell egy olyan toló ember, akit “beszerezetem”. Persze, egy párosnál elsősorban az számít, hogy a technikák mennyire passzolnak. Ha megvan az összhang és annyit dolgozunk, mint mi, akkor abból nagyon jó eredmények tudnak kijönni.
– Kajakozni mikor kezdtél?
– Hiperaktív gyerek voltam. Más sport alapjaival hiába is próbálkoztam, egyszerűen nem értettem hozzá, mígnem megoldásként lehoztak kajakozni. Először a társaság jött be, aztán az is kiderült, hogy érdemes ezzel komolyabban foglalkoznom.
– Új a páros, milyen esélyekkel indultok?
– Nagyon jól megy alattunk a hajó. Bízok egy dobogóban, az első cél az olimpiai kvalifikáció. Erősek az ellenfelek, de dolgoztunk annyit, hogy annak eredménye kell, legyen.

Pál Zoltán „tanítványával”, Dudás Miklóssal egy átlag magasságú riporternek nem egyszerű riportot készítenie, mert vagy le kell ültetni a kajak-kenu sport egyik legnagyobb tehetségét, vagy pipiskedve kell magasra tartani a diktafont. Nekem ez utóbbi jutott.
– Miként éled meg az esélyességet?
– Mondhatnám azt is, hogy nyom, de igazából ezzel nem szabad foglalkozni. Próbálom pozitívra fordítani az eredményvárást. Fel vagyok készülve, nem hibázhatok.
– Az ellenfeleidet feltérképezted? Mit tudsz róluk?
– Távomon, a kétszáz méteren van négy-öt olyan ember, akik mindig ott vanak az élmezőnyben a világversenyeken. Úgy gondolom, hogy az elmúlt évekhez képest én magasan most vagyok a legjobb. Most csináltam végig úgy mindent, beleértve a pihenést, a regenerációs időszakot is, ami a lehető legoptimálisabb. Azt gondolom, hogy ott leszek az elején.
– A kétszáz méter nagyon rövid. Szoktál közben gondolni valamire? Figyeled a taktikai utasításokat?
– Aki, gondolkodik, az már vesztett. Még ezer méteren is belefér egy hiba, korrigálható. Amikor jól zárom a versenyeket, azt figyeltem meg, hogy már előtte is csak az az egy van bennem, hogy nyerni kell. Mint egy terminátor, aki gyilkolni akar, ha nem így teszel „megesznek”.

Miklós méreteit, erejét elnézve, már csak látványától megremeghetnek ellenfelei, miközben, Ő állandóan mosolyog. Még el tudtam csípni egy rövid beszélgetésre Kammerer Zoltánt is, akivel azért már régebb óta ismerjük egymást. Amikor a Sztárok és sztorik könyvem negyedik részét állítottam össze a legjobb hazai sportolókról, nem volt kétség, hogy benne lesz.

– A legtapasztaltabb résztvevője vagy a keretnek. Nem furcsa?
– Pont a napokban gondoltam bele abba, hogy nem is olyan régen, én voltam a legfiatalabb tagja a csapatnak a kilencvenes évek közepétől. Tavaly még nem voltam egyedül. Ott volt Kovács Kati Kökény Roland. Húsz éve nem gondoltam volna, hagy még itt leszek.
– Mi kell ahhoz, hogy ennyi versennyel a karodban, még élvezd a kajakozást?
– Legfontosabb minden embernél, nem csak az én esetemben, hogy valaki mennyire szereti a munkáját, mennyire az élete. Most sem találok benne rossz pillanatot.
– A lelkedben, mi játszódik le, ha készülhetsz az olimpiára?
– Öt már volt, ez lenne a hatodik. Amennyiben ez megvalósul, rekorder lennék az egész világon és természetesen Magyarországon is. Utolérném Gerevich Aladárt és ez nagy boldogság lenne.

Mi, pedig drukkolhatunk sportolóinknak a vasárnapig tartó világbajnokságon. Hajrá lányok és fiúk!

Kép és szöveg: Koncz Dezső