HOT JAZZ BAND 30 ÉVE!

Nem emlékszem pontosan, mikor hallottam először zenéjüket, de azonnal felkaptam a fejem. Mintha dédapám recsegő gramofonjának tölcsére árasztotta volna az éterbe a zenét. Csakhogy, ez nem recsegett! Tisztán, nagyon is csengő módon jött minden hang. A Hot Jazz Band zenélt. Kereken harminc évesek lettek, s ebből az alakalomból Bényei Tamással elevenítettük fel a kezdetet és sok minden mást.

H 10– Harminc év nagy idő. Ilyenkor az emlékek halványulnak, de gondolom a zenekar alapításának története mindannyiótok számára az egyik legfontosabb pillanat. Hogyan történt 1985-ben?
– Épp katonák voltunk Zalaegerszegen. Akkoriban kötelező volt a katonaság, 4 éves egyetem előtt egy, utána fél év dukált. Én, mint a Képzőművészeti Főiskola elő felvett hallgatója vonultam be. Rendeztek akkor egy laktanya Ki Mit Tud?-ot. Szakközépiskolai osztálytársam Kukta Béla, mint Iparművészetis elő felvett, szintén abban a laktanyában sínylődött. Egy gitárduóval neveztünk, Al Di Meola Mediterran Sundance-ével és egy tangóval. Felrobbant a ház, óriási sikerünk volt. Ekkor keresett meg Sinka Sanyi, billentyűs, hogy a színművészetis elő felvettek művészeti csoportja mellé zenekart szerveznek. Ide kerültünk be Bélával, ahol találkoztunk egy pesti klarinétos fiúval, Szőke Péterrel, aki az életben is tej szőke volt és ott a cigányzenekarhoz vezényelték klarinétosnak. Mulatságos volt ez a helyzet, de a népi bandának nem volt szólistája. Akkor bízták meg a színis fiúkat (Kautzky Armand, László Zsolt, Háda János, Balogh András, Horváth Lajos Ottó, Fillár István, Bellus Attila, Haás Van Der Péter, Bertók Lajos, Kécza András, Kárpáthy Levente, Lukács Tibor), ma egytől-egyik híres színészek, hogy egy zenés bohózatot alkossanak. Ekkor bevettük a klarinétost is a csapatba és a bohózatban a heavy metaltól a dixielandig mindenféle nótát legyártottunk. Ekkor fogant meg az ötlet, hogyha már van egy ütőképes formáció, az miért ne maradhatna meg a leszerelés után is. Elkezdtük tervezni tehát a jövőt. Az igazán filmbe illő történet, ami talán a zenekar megalakulásának pillanata is volt, hogy épp a színpadon próbáltunk. A zenés darab számai mellett a Basin Street Bluest kezdtem a fiúkkal kikapcsolódásként játszani, egyszer csak a függöny mögött megszólalt egy klarinét. A népi együttesnek a színpad mögött volt a próbaterme, s Péter épp ott hallgatózott. Előhívtuk a bujkáló zenészt. Elbeszélgettünk, s kiderült, hogy ő is imádja a dixielandet, a korai jazzt. Ekkor határoztam el, hogy zenekart alapítok.

H 9
– Különleges hangzásvilágot hoztatok a zenei kínálatba. Miért pont ez?
– Ebben Péternek is nagy szerepe volt. Ő a dixielanden kívül rajongója volt az 1930-as, ‘40-es évek amerikai filmzenéinek is, Gershwin, Cole Porter és a többiek alkotásainak, ezen kívül én magam nemcsak a siófoki zeneiskola dixie-zeknekarában hallottam hasonló zenét, hanem amerikás dédszüleim gramofonján is. Ezen a gramofonon hallottam először egy bűbájos női hangot, Karády Katalinét, aki a Chappy zenekarral épp a Május éjszakán-t énekelte, ugyanitt hallottam először a híres Tommy Dorsey zenekart, akik a szving korszak egyik emblematikus együttese voltak. Ezek az élmények nagyban meghatározták későbbi zenei irányultságunkat, s ehhez járult még az is, hogy amikor elkezdtem énekelni, derült fény arra a tényre, hogy az orgánumom és a fizimiskám is alkalmas ugyanezen időszak énekhangzásának és karaktereinek megidézésére. Nem utolsó sorban az is számított, hogy egy korszak különböző zenéi sokkal nagyobb lehetőséget adnak, minthogy bezárkóznánk csak a dixieland polifonikus hangzásvilágába. A hangszeres, extrakórusokkal díszített jazz-zene a műfaj csúcsát és legvirtuózabb, legkreatívabb korszakát is jelentette egyben, s ez sokkal inkább közel áll hozzánk, mint bármely más hangzás. Az embert megtalálja a leginkább hozzáillő zene is.

H 7– Mennyire lehet ebben az eléggé kötött zenei világban megújulni?
– Mint már említettem, a jazz legfantáziadúsabb időszakát idézzük, és ez azt jelenti, hogy kimeríthetetlen az ötletek tárháza. Ehhez az kell, hogy maga a zenész is tele legyen ötletekkel. Megújulunk minden egyes új, a repertoárunkra felkerülő zeneszámmal. A mai közönségnek mindez az újdonság erejével hat, hisz egyáltalán nem ismeri ezt az időszakot behatóan. Végtelenül színes ez a zenei világ. Az 1920-as évek, azaz a korai jazz, a gramofonos hangzás, a ‘30-as évek a szving korszak a suttogó bariton időszaka, , de már a ‘40-es évek szvingje is más, az ugyanezen években játszott dixieland is rendkívül változatos. Ez a műfaj csak annak unalmas, akinek eleve nem nyitott a füle a hangszeres zenére és a dallamokra. Néha kikacsintunk a régebbi, ragtime-os, vagy akár a modernebb hangzások felé. Nem beszélve a hangszerelési változatosságról. Jómagam négy hangszeren is játszom, trombitán, kétféle bendzsón és gitáron, de tudok szájharmonikázni is. Ez, a hangszeres felállások végtelen variációinak lehetőségét adja, de éneklünk akár négy szólamban is. A zenekar kibővítése is műsoron van, a 12 tagú, Bényei Tamás és a Gramophonia Hot Jazz Orchestra nevezetű felállás az ország legkiválóbb, s egyben alig fellelhető, hasonló zenei nyelvet beszélő zenészeivel alakult meg. A probléma nálunk inkább más dimenzióban bújik meg, mint az időszakonkénti megújulás. A jazz zene rögtönzésen alapuló felfogása sem engedi meg az elfásulást. Minden alkalommal más tempóban, más hangulatban elő tudjuk adni ugyanazt a számot. Inkább mondanám, hogy attól félek, hogy nem lesz elég időnk mindent kijátszani magunkból, hogy nem jut idő minden ötletünket formába önteni. A fellépések sokasága, az alkotás és a magánélet – részemről még a szervezés – ez a háromszög, ami beosztja, korlátozza az időnket.

H 1H 8
– Rengeteg a fellépésétek, ami azt bizonyítja, hogy igény van a Hot Jazz Bandre. Számolta valaki az eseményeket? Mi volt az a pár legkiemelkedőbb előadás, ami maradandó nyomot hagyott Bennetek?
– Körülbelül 25 éve jegyzem a fellépéseket. Csak átlagolva, de nagyjából 5-6000 fellépés, a három évtized alatt, rengeteg helyszín, New York, Isztambul, Helsinki, Párizs, Monaco, Sacramento, Zürich, London, Bécs, Berlin s megszámlálhatatlan neves verseny és fesztivál, ahol jártunk. Vannak csodás élményeink, például amikor 1995-ben Frejus Saint Raphael-ben négyezer ember előtt lettünk győztesei a Nemzetközi New Orleans Jazz Versenynek, ahol 54 zenekar között indultunk. Vagy Sacramento, Kalifornia, USA, ahol a Grammy-díjas Howard Alden-nel játszhattam bendzsón, vagy amikor Marciac-ban, Európa egyik legnagyobb és legrangosabb jazz fesztiválján, ahol Ray Charles, Oscar Peterson, Winton Marsalis is játszott, a zárónapon kétezer francia felállva, ovációban tört ki a Hot Jazz Band koncertjének végén. Úgy, de úgy szerettem volna, ha Magyarország is látja mindezt! Persze Sacramento-ba kivittünk egy kéttagú stábot kétszer is, ez jelent némi vigaszt, de a legemelkedettebb pillanatok mindegyikét szerettem volna megosztani a hazai közönséggel. A Kossuth-díj azonban mégiscsak azt jelenti, hogy a figyelem elkísért bennünket hosszú utunkon és nem maradt elismerés nélkül a hatalmas munka, melyet kollégáimmal Bera Zsolttal, Fodor Lászlóval, Szabó Lóránttal, Juhász Zoltánnal és Galbács Istvánnal elvégeztem. Az a pillanat igazán fontos lett az életünkben, amikor a TV nyilvánossága előtt a műfaj első zenekaraként átvehettük a legmagasabb állami kitüntetést.

H 5– Az Erkel Színház mérföldkő vagy csak egy állomás? Miben lesz különleges, ünnepi az előadás?
– Az Erkel Színházi koncert egy nagy örömünnep lesz. Mérföldkő és állomás is. Mérföldkő, mert megismételhetetlen pillanat és állomás, mert sok ilyet akarunk még. Csak annyiban lesz különleges, amennyiben a Hot Jazz Band az. Ez, azért nem kevés, úgy hiszem. Visszatekintünk a múltra, betekintünk a jövőbe, már ami tervezhető és bemutatható belőle. Nagyszerű zenészkollégák társaságában tesszük mindezt. Ott lesz Szekeres Adrien, aki napjaink legünnepeltebb énekhangja, s a zenekarral sok lemezen szerepel, az általunk alapított formációk is megjelennek, az egyik egy igazi kuriózum egy héttagú bendzsózenekar, a Hungarian Banjo Kings, a már említett nagyzenekarrá kibővült Hot Jazz Band, a Bényei Tamás és a Gramophonia Hot Jazz Orchestra és nem utolsó sorban Erdélyből, Csíkszeredából és Sepsiszentgyörgyről érkezik hozzánk a Csíki Kamarazenekar, mellyel nagyzenekari hangzássá bővülve adjuk elő legnépszerűbb dalainkat. Lesznek meglepetés számok is, amit csak ezen a koncerten hallhat a közönség. Revüműsort, petárdát, tűzijátékot, lovas parádét nem tervezünk, mint mindig most is a zenéé lesz a főszerep.

H 11 HJB_30 Opera TelKép és szöveg: Koncz Dezső

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s