„KÍVÁNJ IGAZI ÜNNEPET” 40 ÉVES A PIRAMIS

  Piramis 2015

Egy dátum belevésődött az emlékezetembe. 1979. július 1. Pontosan már nem emlékszem milyen apróból jártam Nyíregyházán, s hogy jutottam el az Ifjúsági Parkba. Akkor láttam először élőben játszani a Piramist. Csúcson voltak, hihetetlen népszerűségnek örvendve. A zenét már jól ismertem, mert a fiatalok körében vastagon „dúlt” a Piramis őrület. Rengeteg koncerten jártam életemben, amik között voltak kiemelkedő attrakciók, ráadásul én pont nem tartoztam a legelszántabb rajongók közé, de a zene, a dalok „velőig” hatoltak.

P 2P 1

P 3Aztán, az életemből kimaradtak Som Lajosék koncertjei. Negyven év után készülődök ismét a Barba Negra Trackbe meghallgatni Őket. Természetesen az “ős” tagok mellett, a mostani felállásban helyet kaptak új emberek. A váltás az énekesi poszton a leginkább tetten érhető, s nem véletlenül Csokit kérdeztem még jóval a nagy buli előtt, de már rengeteg fellépéssel a háta mögött a Piramisról.

P 5P 7

– A rock zene hogyan került a Te életedbe?
– Édesapám zenével foglalkozott, de még a nagyapám is ebben élt. Otthon napi négy-őt órán át hallgattam a zongorát és ez nálam akkor kiverte a biztosítékot. Nem akartam semmilyen szinten foglalkozni a zenéléssel. Nagyon szerettem az állatokat és mindenképpen zsoké akartam lenni. Aztán valahogy mégis megérintett a muzsika. Külföldről jöttek be, olyan számok, amiket a Led Zeppelin, Pink Floyd és még sok hasonló igényes világot képviselő banda alkotott. Elkezdtem odafigyelni. Tetszett a dallamvilág, a vokálok. Ültem a rádió előtt kedden tizennégy órakor, mert jött a Táskarádió műsora, ahol az újságban még az is le volt írva, hogy milyen dalokat játszanak abban az egy órában. A hazai bandák valahogy nem érintettek meg. A suliba hoztak a srácok olyan magazint, ahol a rock zenészek voltak még a címlapon is. Először fotó alapján választottam kedvencet, mert jó fazonoknak néztek ki. A Skorpió volt ez a zenekar. Amikor aztán először meghallhattam a „Rohanás” nótát, úgy gondoltam jól választottam. Budapesten születtem, de a gyerek éveimet Kondoroson töltöttem, oda költözött a család. Hozzánk a rock tényleg csak a médiákon keresztül jutott el. A suliban többen foglalkoztak zenéléssel, de engem hidegen hagyott az egész. Az iskolarádióban hallottam először a Piramist. Nem lehetett, nem odafigyelni a feszes ritmusra, és amikor megszólalt az ének, eszméletlen feminin hangon, azonnal ledöntött a lábamról. Amikor, aztán már Pesten jártam a szakközépiskolába, órák között doboltam a padon és énekeltem az aktuális Piramis slágereket. Osztálytársaim mondták, hogy a hangom hasonlít a Révész Sanyiéhoz.

P 6P 4

– Rengeteg év telt el az óta, de Téged a közönség a Manhattan-ből ismert meg.
– Volt több zenekarom, amiben énekeltem, mert kellett a magas hang mindenhol. Voltak kislemezek, külföldi fellépések, de valahogy mégsem tartottak egy-két évnél tovább a formációk. A Cadillac Clubban jött oda hozzám Környei Attila. Ő mondta el, hogy szeretne egy új, friss formációt a piacon látni. Táncos, koreográfiás, énekes felállásban gondolkodott. Mivel én rockban utaztam, nem voltam oda az ötlettől. Pont akkor láttam a televízióban a New Kids And The Blockot és azt mondtam, hogy na, ez nem én vagyok, ez gáz. Fel akartam hívni Attilát, hogy nem vállalom, de győzött bennem a kihívás lehetősége. Így lettem tagja a fiú csapatnak, amellyel tényleg az „egekbe” jutottunk.

– Időben ugorjunk egy nagyot. A te ötleted volt, hogy legyen Piramis?
– Először a Piramix lett, mert, amikor a Manhattan már nem funkcionált, az egyik alkalommal, Vilmányi Gáborral eljátszottuk az „Ajándékot”. A fellépés végén odajött egy ember a közönségből és azt kérdezte, hogy ebből tudunk-e egy órát előadni, mert ő megvenné. Napok alatt összeraktuk a zenekart és a koncert anyagot. Hívtak minket nagyon sok helyre. Játszottunk még a Szigeten is, ahol a nagy Piramis soha nem szerepelt. Aztán jött az Aréna koncert, ami után kiderült, hogy eredeti felállásban soha nem tud már működni a zenekar. Az alapítók közül, Gallai Péter, Závodi Janó, Köves Miklós szerették volna tovább vinni a történetet. Mivel már a Pramixban sokszor volt vendég, mind a három ember, evidens volt, hogy a folytatás velem, velünk lehet. Ez egy közösen összefutó szál volt. Kettőezer kilenc márciusa óta volt már rengeteg koncertünk, s nyugodtam mondhatom, hogy a fogadtatás, a közönség reakciója, ugyanaz, mint a legendás időkben.

P 12P 8

Eljött a szeptember 18. Az égiek közül, az ügyeletes időjárás felelős úgy döntött, hogy nem rondít bele az ünnepi estébe, és kimondottan kellemes klímát varázsolt a Barba Negra Track fölé. Fogytak a jegyek, gyülekeztek az emberek szépen. Szemmel láthatóan vegyes közönség. Egészen fiatalok ácsorogtak a színpad előtt, de a többség az a rocker korosztály volt, akik a Piramis zenéjén nőttek fel. A szignál után jött az együttes, megszólaltak a hangszerek. Csoki azonnal kezébe vette a karmesteri pálcát és hihetetlen ügyességgel engedte át időnkén a vezénylést Gallai Petinek vagy Závodi Janónak. Építkezett az egész, mint valami zenei panteon! Énekeltek az egybegyűltek, szinte önkívületbeli állapotban. Hiába, no! Ezek a dalok még mindig belesütik a szívedbe, bőrödbe az érzést, amit egykoron meg tudtak tenni. Jó volt látni, ahogy a „nagy öregek” az arcukon földöntúli mosollyal évtizedeket fiatalodva zenéltek, a csapat új tagjai, pedig félelmetes zenei tudással vetik alá magukat a Piramis életérzésnek. A csoda, lejött a színpadról. Miközben néztem a koncertet, az jutott eszembe, ami banális ugyan, de teljesen igaz. A PIRAMIS ÉL!

p 15P 14p 19p 21p 25p 24p 17Kép és zsöveg: Koncz Dezső

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s