Az előző szezon utolsó meccseiről tudósítottam fotóval és írásokkal, akkor még nem a Nagylátószög oldalain. Mondhatni, kivártam, hogy a bajnokság két újonca találkozzon a Tüskecsarnokban. Furcsa, hogy újoncokról beszélünk, mert ki ne ismerné a Fehérvár AV19 nevét, de ha a MAC összeállítását böngésszük, akkor még inkább ismerősökre bukkanunk.

“A MAC a nyári nagybevásárlása során nem bízta a véletlenre a dolgot, magyar válogatott jégkorongozók és nagy tapasztalatú légiósok érkeztek a kék-sárgákhoz. A kapuban Bálizs Bence, a védelemben pedig Tokaji Viktor és Pozsgai Tamás jelent stabil bástyát. Az amerikai hátvéd, Drew Olson az AHL-ben több mint 50 mérkőzést játszott, kanadai kollégája, Michael Quinn pedig az ECHL-ben edződött.
A csatársorban Jeff Hayes az egyik vezéralak, aki eddig a kanadai egyetemi bajnokságban hívta fel magára a figyelmet. Nagy fogásnak számít a szlovák ifjúsági válogatott Tomas Klempa is. Az apró termetű csatár a szlovák Extraligában 36 pontot szerzett tavaly. Az egykori finn utánpótlás-válogatott gólvágó, Niko Saarenpää is neves játékos: a finn másodosztály harmadik legjobb góllövője volt az előző idényben. A kanadai Ian MacDonald már Angliában, Hollandiában, Norvégiában és Franciaországban is profiskodott, mindenhol nagyszerű, ponterős teljesítményt nyújtva. Hozzájuk magyar válogatott támadók és saját nevelésű fiatalok csatlakoztak.

Az igen erős és tapasztalt játékoskeret ellenére a MAC rajtja nem a legjobban sikerült. A mezőny második feléhez tartozó csapatokkal szemben ugyan győzelmeket arattak, a felsőházi gárdák ellen viszont már nem ilyen jó a mérleg. A listavezető DVTK és a második helyen álló Debrecen is legyőzte Majoross Gergely csapatát, és a negyedik helyezett Fehérvár AV19 is elcsente a három pontot tőlük.

Fehérvár AV19 remek formában van, immáron négy mérkőzést számlál a győzelmi szériája. Tyler Dietrich vezetőedző más koncepció szerint állította össze a játékoskeretét, mint az ellenfelünk: mindössze öt mezőnyjátékost és két kapust igazolt külföldről, a többiek az Ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia neveltjei. A Fehérvár AV19 kerete közel három évvel fiatalabb átlagéletkorú a MAC-nál, így más erényekkel és taktikai fegyverekkel rendelkezik, mint a prímán összerakott kék-sárgák. A nagyszerűen felkészített, de eltérő stílusú csapatok mérkőzése remek színvonalú hokit, igazi csemegét ígért.

“Az első, MAC elleni mérkőzésen fontos győzelmet arattunk, de a második mérkőzés még nagyobb kihívás lesz. Az első mérkőzésen is jól játszott a MAC, de tudjuk, hogy ennél még jobb játékra képesek. Úgy érzem, megvan a motivációnk az újabb győzelemre. Azt várjuk, hogy ők is az előzőnél még magasabb szintű játékkal állnak ki ellenünk és nekünk is jobbnak kell lennünk, hogy esélyünk legyen a győzelemre”- nyilatkozta Tyler Dietrich, vezetőedző.”

/Forrás: Fehérvar AV19 Hivatalos Honlapja/

Ilyen előjelekkel indultam a mérkőzésre, amelytől természetesen magas színvonalat és a hoki minden szépségét felvonultató csatát vártam. Először voltam a csarnokban. Impozáns! Gyülekeztek a nézők is szépen, annak ellenére, hogy hétköznap este volt. Jöttek Fehérvárról is síppal, dobbal, s talán nádi hegedűvel is felszerelkezve. A feszültség már a két csapat bemelegítésén érződött. Figyelték a másikat, miközben fergetegesen cikáztak a jégen. Aztán levonultak, s jött a „vihar előtti” csend.

A játékos kijáróban először a bírák tűntek fel. Csak remélni tudtuk, hogy nem lesz sok dolguk és ítéleteikkel nem nyúlnak bele a történésekben, amint az a hétvégén, az EBEL meccsen rémálomként hatott. Jöttek a „gladiátorok” is szépen sorban. Elől a vendégek, majd a házigazdák, s elindulhatott a pakk, kalandos útjára.

Presztízs csatához méltó módon, hol az egyik kapu, hol a másik volt veszélyben. A két kapus jó darabig jól állt, vagyis időnként térdelt a lábán. A „csendet” a fehérvár törte meg. 0-1! Állandósulni látszott az eredmény, mert a MAC a legnagyobb ziccereket is elpuskázta. Olybá tűnt, hogy ezen az estén, akármeddig játsszák a hokit, nem fognak gólt lőni.
Az első szünet után aztán varázsütésre jött az egyenlítés. Az tökéletesen látszott, hogy a pályán egyenlő erők feszülnek egymásnak, annak ellenére, hogy a tömegjelenetek többnyire a vendégek kapujánál alakultak ki. A bírói négyes tisztességesen hagyta a kemény, de férfias küzdelmet. Az utolsó harmadban aztán eldőlni látszottak a dolgok. Vezetést szerzett a hazai gárda. A rutinos játékosok megőrizni vélték az egy gólos előnyt, de a lelkesedés diadala csak bepasszírozta a hosszabbítást érő találatot.

Jöhetett a ráadás! Legtöbben, a körmüket rágták mindkét oldalon. Szívinfarktus veszély kerülgette mindkét szurkolói sereget. A végjáték a MAC-nak sikerült. Nyertek, ami már nagyon ráfért a csapatra. Zúgott is a szép volt fiúk, de a tapsokból kijárt a fehérvéri legényeknek is. Semlegesként azt gondolom, hogy bár a bajnokság rettentően sűrű, és messze még a vég, ha ilyen meccsekkel ajándékoznak meg bennünket a jégkorongozók, egyre többen leszünk  a lelátókon.

Kép és szöveg: Koncz Dezső