Már a meghívóból sejteni lehetett, hogy nem egy sima táncos előadásra invitálnak bennünket, fotósokat. A gyülekező létszámból ítélve, másokat is érdekelt a téma és a várható produkció. Misztikusan kezdődött az egész. Különleges zene, s maga Jónás feküdt a színpadon alig-alig mozogva. Fotós kollégákkal néztünk is egymásra, hogy ebből mi lesz az, ami képileg megfogalmazható.

A fények is a minimális „beengedést” engedélyezték az objektívek számára. Aztán felpörögtek Jónás történései. A kivetítőn megjelent alkotások, már engedtek némi teret a kép megfogalmazásnak. És itt ki kell emelni a főszereplőt, Szabó Mátyás Pétert. Színész, táncos, előadóművész. Keveredik benne mindes tudás, amit a színpad kíván, és olyan szinten hozza Szitázs Balázs által megírt, megálmodott figurát, mint ahogy az a legmagasabb művészi szintekhez illik.

Kerettörténetünkben egy ember elveszett a virtuális térben, amelyet egy program irányít. Csakhogy a mesterséges intelligencia rádöbben: az embernek szüksége van rá, hogy lázadjon a maga által eddig elfogadott világ ellen. Így rákényszeríti, hogy legyen ő Jónás, lázadjon, és találja meg önmagát a virtuális téren kívül. Jónás szerepébe helyezzük őt, aki így megél mindent, amit Jónás megélt. Leviszi őt a legmélyebb pontra is, ez Ninive városa. Innen már ő maga tör ki, és kívánja, a rendszer pusztul Fotó- Görgényi Gábor_Jónás könyve.

A Kriptonit labor kutatói előadásukban a tánc, a mozgás és a fizikai színház határterületeit vegyítik, mindezt humorral és tragikummal egyszerre fűszerezve. Az előadás fénytervezője a színház munkatársa, Galkó Jankasa, a mely ugyanolyan fontos elem a negyvenöt percnek, mint bármelyik másik momentuma. Több művész „egyvelege” a Jónás könyve bemutató és talán ez benne a legizgalmasabb.

A fotók és az írás természetesen csak az érdeklődést tudja felkeltenie bemutató iránt, de talán ennek a célnak megfelel és sikerül megtalálnia mindazokat, akik a művészet ezen ága irányában fogékonyak.

Kép és szöveg. Koncz Dezső