A DAL EREJÉVEL!

Régóta készültem már egy Republic koncertre. Régóta, mert utoljára még egy szabadtéren láttam Őket, hatalmas tömeg előtt fellépni Cipővel. Mint mindenkit annak idején, halálának híre kegyetlenül lesújtott. Nem akartam megérteni, elfogadni, hogy miért ezt a rettenetesen tehetséges embert kell fiatalon elveszteni és aggódtam azért, amit milliók szeretnek, a REPUBLIC-ért!

R 1R 2

R 3Figyeltem az eseményeket és volt is vívódás rendesen. Variációk tucatja keringett a hírekben, míg letisztult a kép és Boros Csaba állt a középső mikrofon mögé. Belül féltettem, mert hatalmas „terhet” vett magára. Egy kicsit már megismerve Őt, azért tudtam, éreztem, hogy tud dalvivője lenni az együttesnek. Aggodalmam végleg elszállt, amikor hallottam a Park béli dugig telt házról és Szlovákiában járva, jöttek sorra velem szemben a Republicos óriásplakátok.

R 6R 5

Készültem az ikonikussá lett rock fellegvárba, a Barba Negrába. Előtte, délután még megnéztem a Fehérvár hatalmas hoki sikerét a listavezető Linz ellen és a gólok után itt is kórusban szólt, mint mindig az: Kicsi vagyok. Kicsi vagyok, ha megnövök, beléd rúgok. Még, még, még, még még. Ennyi nem elég!

R 8R 7

Huszonöt évesek! Egy ember életében is fontos ünnep az évforduló. Egy zenekar életében történelem, mégpedig olyan, amely nagyon mély „lenyomatot” hagyott a hazai zenei világban. Kezdés előtt egy órával érkeztem és az érdeklődést mutatta, hogy az igencsak tágas parkolóba már nem tudtak beengedni és a környező mellékutcák is zsúfolásig megteltek.

R 9R 10

Az elő zenekar öltözője bizonyult a legcsendesebb helynek, ahol Boros Csabával tudtam beszélni a kezdés előtt.
– Mikor lépett be a Te életedbe először e REPUBLIC?
– Igazából 1990. február 23. volt, amikor beléptem a zenekarba. Csak Cipőt ismertem a tagok közül, mert az akkori zenekaromban, a Kenguruban már dolgoztunk együtt. Szigeti Feri mutatott be bennünket egymásnak. Szöveget írt nekünk, de tudtam, hogy alakított egy együttest, amelynek még akkor neve sem volt, no meg basszusgitárosa is hiányzott. Meghívott, hogy akár vendégnek is menjek el hozzájuk. Az élet úgy hozta azon a pénteki napon, hogy elmentem a próbára és ott is maradtam.

R 11R 12

– Azt, hogy az elmúlt huszonöt évben, mi mindent alkottatok, senkinek nem kell bemutatni. Óvodások, meglett anyukák, apukák, de még a nagyik is fújják az összes dalt. Ikonok lettek. A mostani zenekar mennyiben tudja tovább vinni a hangzást, a zenekar világát?
– Magam is írtam jó néhány dalt és az a világ, ami az enyém vagy a többi zenekari tagé, eddig is benne volt a produkcióban. A mostani lemezen egy kicsit jobban tudtuk arra képre formálni dalainkat, amik mi vagyunk. Visszük magunkkal mindazt, amit az évek alatt megismertek az emberek a Republicból. A meghatározó dalokat természetesen eljátsszuk a koncerteken. Vannak dalok, amiket azért nem játszunk, mert azokat elénekelni csak Cipő tudta, nagyon mélyen vannak benne az érzései, tőlem nem hitelesek. Sokszor nem is hangilag nehéz megoldani a középső mikrofon mögött a dolgokat, hanem lelkileg kell átvennem az Ő gondolatait. Úgy gondolom, csak fizikálisan ment el, de amíg Republic a Republic, Cipő, a személye, a jelensége örökre összeforrt az együttessel.

R 13R 14

R 16R 15

– A zenekar él! Milyennek érzitek a közönség fogadtatását?
– Cipő szemérmesebb ember volt és néha, sokszor is talán, áttolta rám a frontemberi feladatokat. A közönség ismerte az arcomat, nem okozott gondot ennek a feladatnak a megoldása és a koncertek hangulata ezt kiválóan bizonyította. A daloknak ereje van!

R 18R 19

– Amennyit én látok az életetekből, szinte a kezdetek óta van egy ember mellettetek, aki egyenrangú tagja a csapatnak, a Manager, Abella Miklós….
– Szinte a kezdetektől van velünk Miklós. Ő a „szakmát” régi vágású módon képviseli. Ha körülnézek, nem véletlenül örvend hihetetlen népszerűségnek a zenei körökben.  Az sem mellékes, sokan egyszerre több formációt, előadót tolnak. Ő egy a Rebublic-cal!.

R 17R 20

Beszélgetésünket itt kellett félbehagyni, mert pár perc volt a kezdésig és közönség, mint mindig türelmetlenkedett. Színpadra várta az „övéit”. A zene eggyé vált velük, az együtt dobbanó szívek ritmusában. Csaba tényleg kiváló karmestere lett az estének. Volt a dalok zuhataga mellett ünneplés is, mert Bencze Attila, a Sláger TV programigazgatója átnyújthatott háromszoros aranylemezeket a srácoknak.
Hazafelé még dúdolgattam a ködös éjszakában, csak úgy magamban, a még bennem bujkáló dalokat és a lakásba érve egy pár pillanatig bekapcsoltam a televíziót, természetesen sportcsatornára hangolva, s láthattam, amint ökölvívó bajnokunk, Madár ringbe vonul, természetese a „Szállj el kismadár” kíséretében. Így lett kerek az este!

R 22R 21

Kép és szöveg: Koncz Dezső

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s