2016. első igazi sportcsemegéjének ígérkezett a két örök rivális január 1-i összecsapása. Teljesen mindegy, hogy a zöld-fehér és a lila-fehér gárda éppen hol tanyázik a tabellán, kettejük meccse mindig a kiemelkedő élmények kategóriájába sorolható.

A csarnokba lépve természetesen ismerős és ismeretlen boldog évet kívánt egymásnak, de a feszültség tapintható volt azonnal. Nem gondoltam volna, hogy magam is közeli ismerősökbe botlok az újév első napján, de annyira azért nem lepődtem meg, hogy Hangyát és a Zorall együttes teljes legénységét, talpig zöld szerelésben köszönthettem a bejáratnál. Készült egy-két rövid felvétel a játékosokkal egy leendő videokliphez.

A „főszereplő” hokisok arcán már a kivonulásnál látszott a tűz, a nyerni akarás. Ez mindkét oldalra jellemző volt. A lelátók megteltek a hazaiak oldalán. Sűrűn mondogatták is egymásnak, hogy régen volt ennyire dugig az aréna. Kedves gesztus volt, hogy a pénztárnál a belépő mellé trombita és szerencsemalac is járt, aminek persze legjobban a gyerekek örültek. Kimondottan sokan voltak a fiatalabb korosztályból, s ez jelzi, hogy, ma már egy sportesemény lehet akár családi program is.

Az év első bírói sípszava után útjára indult a pakk! A házigazdák azonnal megragadták az irányítást és eszeveszett tempót diktáltak. Kemény, de sportszerű összecsapásokat láthatott ekkor a nagyérdemű és az UTE csapatának is voltak figyelemre méltó ellentámadásai, amelyek minden alkalommal magukban rejtették a gólveszélyt.

Nem kellett sokat várni arra, hogy a zöld-fehérek egymás nyakába ugorjanak ünnepelve a gólörömet. S, ha már volt egy ilyen alkalom, még az első harmadban jöhetett a második, amely után érezhetően „felkeményedett” a derbi. Akadt a bíróknak békíteni valójuk jó pár alkalommal, s akkor azt gondolhattuk, majd a szünetben csillapodnak az indulatok. Erre a kezdést látva meg is volt minden esély, mert a játékosok egymással kedélyesen társalogva álltak fel a bedobáshoz.

A „barátkozás” eddig tartott. A Fradi számára álomszerűen kezdődött a harmad és az eredményjelzőn már 4:0 állt. Ez a tény nem eshetett túl jól a liláknak, mert be-be lépett egy másik sportág, az ökölvívás is a képbe, aminek rengeteg kiállítás lett a következménye. A keménykedés az ütközéseknél is erősen tetten érhető volt.

Az utolsó harmadban aztán a biztos vezetés tudatában a hazaiak „vendégszeretetük” jeléül átengedték a kezdeményezést az UTE gladiátorainak. Négy nulla ide vagy oda, fel is harsant többször az ébresztő bekiabálás a nagy létszámú szurkolói táborból. Hokiban láttunk már csodás fordításokat pár perc alatt és a nyugtalanság csak fokozódott az Újpest gólja után. Ők pedig támadtak rendületlenül percekre oda szegezve a Fradit kapujához. Az idő gyorsan pergett, s végül a szépítésen kívül nem történt már esemény egy-egy kakaskodáson kívül.

Mindkét szurkolótábor megtapsolta az övéit, és békés pacsizás mellett vonultak a csaptok az öltözőbe. A hazaiak összeszedték a bedobált csokikat és reménykedhetnek a tabellán egy erőteljesebb előrelépésben, főleg az utóbbi mérkőzések eredményei alapján. Jó derbi volt, amolyan közönség csalogató, s aki csak televízión keresztül nézte, talán kedvet is kaphatott, hogy személyesen tegye tiszteletét egy hasonló mérkőzésen.
Kép és szöveg: Koncz Dezső