Az időjárás erőteljesen mutatta, hogy itt a hoki ideje! Fagyott este, a gépkocsik úgy közlekedtek a városban, mintha maguk is korcsolyát kötöttek volna „talpukra”. Közeledve a legelegánsabb hoki fellegvárhoz, szabad szemmel is jól érzékelhető volt, hogy az út szélén sárga-feketébe öltözött emberek lepik el a környéket. Jó egy órával a kezdés előtt csoportokba verődve tárgyalták az aznap esti esélyeket.

Fanatikusak. Miskolcról elzarándokolni a MAC barlangba, ilyen útviszonyok mellett, tényleg csak a legmerészebbek kiváltsága. Megtöltöttek egy egész szektort, síppal, dobbal, de még szirénával is „felfegyverkezve”. A hazaiak oldala is igencsak megtelt, s ez nem véletlen, hiszen a Jegesmedvék és a MAC számára is létfontosságúnak ígérkezett a derbi. A vége ugyan messze még, de a tét az volt, hogy egy hazai győzelem esetén a tabella élére ugranak Tokajiék.

A rangadóhoz méltóan hihetetlen lendülettel kezdtek a „gladiátorok”. Becsületükre legyen mondva, a küzdelem kemény volt, de nem keménykedő. Először a MAC tábor úszott örömmámorban, mert kettő pakkot is bepakoltak a vendégek kapujába. A szépítés szünet előtt még sikerült, s ez adhatott némi reményt a vendégek számára.

A második harmad aztán már-már magabiztossá tette a kékeket. 4:1-nél merészebb álmok szövődtek, igaz a harmad végére egyetlen találat maradt az előnyből, s mint tudjuk a jégkorongban ez olyan mintha nem is lenne. Vesztésre állt a bajnok, de szurkolói valamit tudhattak a végjátékból, mert egyetlen pillanatra sem hagyták abba a buzdítást és ebben kétségtelenül ők nyertek, már a mérkőzés alatt is.

Miskolcon nagyon szeretik a „medvéket”. Jó érzés lehet ott játékosnak lenni. Igaz, több bajnoki mérkőzésre kilátogatva, elmondható ez, a többi, a bajnokságban szereplő csapatról is. Megmozdult jó irányba a hoki szekere, s ez nem csak a válogatott teljesítményén mérhető.

Visszatérve a rangadóhoz, az utolsó harmadban a Miskolc egyre magabiztosabbá vált és a MAC valahogy nem tudta felvenni a ritmust. A végjáték egyértelműen a Jegesmedvéké lett, begyűjtve a legértékesebb bajnoki pontokat. A látottak alapján azért a vendéglátóknak sincs okuk szégyenkezésre, mert az első két harmadban kiválóan teljesítettek a jégen. Egy kicsit a végén kellene még nagyobb odafigyelés, koncentráció és akkor Tokaji Viktornak sem kellene dühében kettétörni ütőjét lefújás után. Az biztos, minden pályára lépő sokat tett tegnap este a sportág népszerűsítéséért. A vége 5:7. Erre mondják szoros!

Kép és szöveg: Koncz Dezső