Az ITTF World Tour ide első állomása Budapest volt, s ez talán nem véletlen, mert a tapasztalatok alapján mindenki tudja, hogy vendégszerető nép vagyunk és az egyik legkiválóbb szervezők is. A Tüskecsarnok pedig igazán ideális hely egy ilyen méretű, rangú esemény lebonyolítására.

56 ország 400 versenyzője indult a Hungarian Openen. Természetesen a teljes hazai élmezőny is jelen volt az indulók között, igaz ez a verseny nem róluk szólt. Kosiba Dani jutott a legmesszebb, de akikben reménykedtünk, mint Póta Georgina, hamar búcsút intettek az illusztris társaságnak.

Legerősebbnek a női mezőny bizonyult, még úgy is hogy a Kínai top menők nem képviseltették magukat, de a világ húsz legjobbja közül így is eljöttek öten-hatan.

A Magyar Asztalitenisz Szövetség elnöke, Nátrán Roland kiemelte, hogy azért is fontos a verseny, mert kiváló főpróbája lehet az 2016-os budapesti EURÓPA-BAJNOKSÁGNAK.
Nem is olyan régen, egy másik, a sportágat népszerűsítő eseményről számolhattunk be, igaz ott egy legendás generáció bemutató jelleggel mutatta be, hogy még ma is képesek gyönyörű megoldásokra. Waldner, Klampár és a többiek ugyan a versenyeken már nem indulnak, de a bemutatón tetten érhető volt, hogy az asztalitenisz az életük.

Amit a Tüskecsarnokban láthattunk, az azért egészen más. A mai asztaliteniszben a jó szerva alap. Olyan megoldásokkal találkozhattunk, az egekig feldobott labdától az „eldugott” játékszer elővarázslásáig, amitől a labdamenetek igazán nem is tudnak kialakulni. Ha mégis sikerültek az első visszaadások, sokszor a fizikát meghazudtoló módon repült a ping-pong az asztalok fölött.

A szakemberek a nézők, igazán jól szórakozhattak mind az öt napon, leginkább csak azt sajnálva, hogy a végjátékokba nem kerültek be a hazai versenyzők.
Vasárnapra aztán „letisztult”a kép a csarnokban. Egyetlen asztal maradt a kamerák kereszttüzében és kezdődhettek a döntők. Először négy hölgy lépet asztalhoz. Korea és Tajvan mérkőzött egymással. Változatos eredményességgel jöttek a pontok mindkét oldalon. Idegekkel ezt a meccset Korea bírta jobban.

A férfiaknál volt az egyetlen sansz, hogy Európa egy kicsit borsot törjön távol kelet orra alá. A belga srácok küzdöttek is becsülettel, de kévés lehetőségük volt megszorongatni a tajvani duót. Mondhatni, sima győzelem.
Az már az elején egyértelmű volt, hogy a hölgyek mezőnyében gyűltek össze a legrangosabb játékosok. A döntő ehhez mérten a nap legmagasabb színvonalú összecsapását hozta. Tie Ya Na a visszavágástól fűtve állt asztalhoz, mert a párosban Yong Haeun volt a győztes ellenfele. Tapintani lehetett a feszültséget. Három-három után is alig pár pont döntött a végjátékban a tajvani lány javára.

A férfiaknál házi döntőre került sor. Nem hinném, hogy van, akik jobban ismerhetik egymást, mint Chuang C.Y és Chen Chien-An. A látványos labdamenetek időnként bemutató jelleget öltöttek, de Chuang simán nyerhetett értékes első helyet.

A végén mindenki nyakába kerültek az érmek és kézbe jutottak a pénzdíjak, s ismét bebizonyosodott, hogy kiválóan rendezünk, és mi vagyunk a legvendégszeretőbb házigazdák.

Kép és szöveg: Koncz Dezső