Kedves olvasó. Nincs semmi félreértés a főcímet illetően. Nem, engedték le a vizet az uszodában és nem építettek oda ökölvívó ringet, hogy egy másik sportág vegye át a hatalmat. Az eset ennél egyszerűbb, az OSC látogatott el a Vasashoz.

Hosszú szünet után forrt a víz ismét bajnokin. Sokan vártuk, hogy az EB után élőben is láthassuk azokat a játékosokat, akik megmérkőztek a világ legjobbjaival. A közönség száma ehhez képest kicsit csalódás volt. A lelátók messze nem teltek meg, igaz, a hangulatra, főleg az elején így sem lehetett panasz.

A Vasasnak kapaszkodnia kellett, hogy a csoportjában előkelőbb helyre léphessen és a vendégeknek pedig azért volt égetően szükségük a bajnoki pontokra, hogy a Honvéddal tudják a lépést tartani. A hazaiak pár éve még bajnokságot ünnepeltek, s bár erősen meggyengültek, azért képesek lehetnek arra, hogy bárkit elkapjanak a hazai medencében. Az OSC egészen a döntőig jutott az előző évadban, s valószínűleg ezt az eredményt nem szeretnék alább adni idén sem.

Az első negyedben hosszú ideig nem született egyetlen találat sem, s bár az első gólt a kék sapkában játszó vendégek szerezték, hamar jött az egyenlítés is, amely a negyed végéig ki is tartott. Elégedetten csettintettek a hazai drukkerek, azt gondolván, ebből még lehet meglepetés is.

Aztán, hamar eldőlt az egész csata kimenetele. Elkezdték gyártani a klasszisok a gólok sorát, míg a vendégek hálóját elkerülte a labda, de többnyire az OSC kiváló védekezésének köszönhetően, a lövések sorra elakadtak, így a játékszer el sem jutott céljáig.

Az „olló” pedig egyre szélesebbre nyílt. Esély sem volt arra, hogy Steinmetz Ádámék közelebb kerülhessenek Deckerékhez. Az embernek ekkor már az volt az érzése, hogy akkor kerül a piros-kék hálóba a labda, amikor csak akar. Egyetlen kérdés maradt az utolsó másodpercekben, hogy lesz-e közte tíz. Nos, lett. 13-3!!! Azért, úgy gondolom, csak ezen az estén volt ennyivel jobb az OSC, bár kétségtelenül jobb csapat a jelenlegi Vasasnál.

A bajnokság azonban hosszú még és elég sűrű ahhoz, hogy bármi megtörténjen a csapatokkal. Várjuk a folytatást!

Kép és szöveg: Koncz Dezső