Amikor, egy olyan sportágat űzöl, ami füves pályára való, bizony télvíz idején marad az edzés, az erőnlét gyarapítása, a taktika papíron való gyakorlása. S, ha már a véred annyira bizsereg, hogy nem bírsz magaddal és mindenképpen vágysz a játékra, akkor egy kis szabálymódosítás és irány a parketta. Gondolom az aréna kupák sora e gondolatok mentén lett beiktatva a MAFSZ programjába. Amikor pedig Valentin Napon végkép nem tudsz mit kezdeni magaddal, akkor irány a Sport 11, ahol reggeltől késő délutánig röpült a levegőben a labda és olykor a játékosok is.

Délután, az elődöntőkre érkeztem a sportközpontba. Ekkora, a selejtezőkön a csapatok zöme már elvérzett és a folyosókon pihentek a szerelések. A terem, mint ilyen eseményekkor lenni szokott, teljesen megtelt, s ki–ki vérmérséklete szerint szurkolt a még versenyben lévőknek.

Az elődöntők előtt tudtam pár szót váltani Boda Gáborral, a MAFSZ elnökével.
– Mi  az Amerika Football Ön számára?
– Szerelem, s nem csak Valentin Napon! Elnöke lehetek ennek a nagyszerű sportágnak, edzője egy kiváló csapatnak, az Eagles-nek és még játszom is, tehát minden szinten ismerem a játékot.
– Televízióban, nézve az amerikai közvetítéseket, nagyon népszerű a sportág. Az emberek képesek éjjel fent maradni az élő adások miatt. Nálunk mi a helyzet?
– Csak ki kell menni egy-egy mérkőzésre, vagy most benézni a terembe. Rengeteg nézőt vonzunk a lelátókra és, ahogy érzékelem ez a rajongás folyamatosan nő. Több a játékos évről-évre és komoly szakmai bázisok alakultak ki Budapest mellett vidéken is.
– A jövő?
– Ma már az utánpótlás is feljövőben van. A felnőtt csapatok mellett igen erős mezőny jött össze az U-s gárdákból is. Az edzők járják az iskolákat és a fogadtatás kimondottan pozitív. Ebben az évben szeretnénk a legfiatalabbaknak is, az U 15-nek megteremteni a versengés lehetőségét.

Miközben beszélgettünk, a teremből egyre jobban erősödött a közönség hangja is, hiszen kezdődtek az elődöntők. Két vidéki csapat, a Debreceni Gladiátorok és a Miskolci Steelers uralta mindkét mérkőzést és egy percig sem volt kétséges, hogy a döntő az övék.

Mielőtt erre sor került volna, játszhatott egymással a fehérre és feketére osztott gyerek csapat, a Bulldogs Mini Újpestről. Komoly taktika és meglepő korosztály. Főleg tizenévesek kergették egymást, de akadt mindkét oldalon egy-egy nyolc körüli csemete is. Persze volt még, az elmaradhatatlan lánycsapat is bemutatójával, aztán kezdődhetett a döntő a serlegért, dicsőségért, nem utolsó sorban a pénzdíjakért.

Előzetes latolgatások alapján toronymagasan a miskolciak voltak az esélyesek, de a debreceni gladiátorok, a nevüknek megfelelő módon igencsak jól tartották magukat ez első játékrészben és egy pillanatig nem adták fel a győzelem lehetőségét.

Aztán, mégis meg kellett hajolniuk a „parkett” ördögei előtt. Nyert a STEELERS és közülük került ki a legjobb védő és támadó is. S, hogy milyen az értéke egy ilyen kupának, azt a pálya közepén összegyűlt csapat érzékeltette, körülvéve a kezében kupát tartó edzőjének lelkesítő szavaival hallgatta csillogó szemmel, láthatóan fáradtan, de boldogan csillogó szemekkel. Elhangzott, hogy ezt a teljesítményt át kell menteni a tavasszal induló bajnokságra. Mi ott leszünk!

Kép és szöveg: Koncz Dezső