Imádom fényképezni a vízilabdát. Akik ismernek, már régóta tudják a fotózási mániám e vonulatát. Meg is jegyezték, hogy minek járok meccsekre, mert csak ugyanazt tudom hozni, hétről-hétre. Bevallom, van benne valami. A mozdulatok, a vízből gatyáig kiemelkedő testek és a beállós küzdelmek, képileg hasonlítanak egymásra. Mégis mások, minden alkalommal.

Aki, arra vetemedik, hogy az uszodákban alkosson érdekes képeket, mégsem áll olyan egyszerű feladat előtt. Emlékszem, amikor életemben először jártam mérkőzésen, vagy lemaradtam az akcióról, vagy a víz verte át az objektív élességet állító képességét, vagy azt sem tudtam, merre jár a labda.

Aztán, figyeltem minden mozdulatot a televízióban, kint a helyszínen és remélem mostanra, ha tökéletesen nem is, de legalább olvasóimnak, nézőimnek vissza tudom adni azt a csodát, amit a póló jelent.

Az elmúlt hetekben elcsábultam a női nem felé! Szerencsére! Voltam a BVSC, a Szentes és az UVSE megmérettetésein. Uraim, ha még nem voltak ilyen eseményen, csak ajánlani tudom. A hölgyek csinosak, kimondottan szépek és úgy játsszák a vízilabdát a honi medencékben, ahogy azt Európa Bajnokként illik.

A hosszú bevezető után, azonban következzenek ismét a férfiak. A rájátszásban lehet válogatni rangadókból bőven. Ezen a hétköznap estén a Honvédot választottam, s ennek több szempontja is van. Ők fogadnak mindig szívesen. Egész jó csapatuk van. Az alapszakasz jól is indult számukra. Valaki, biztosan meg tudja fejteni a visszaesés okát. Én  nem, de gondolom, Vad Lajosnak vannak erre vonatkozóan elképzelései.

A látogatásom fő oka, persze az volt, hogy a Kőér utcában a világ legjobbjai vendégszerepeltek, s ez cseppet sem túlzás. A Szolnok bemelegítésekor elnéztem, ahogy Nagy Viktor, úgy állt a kapuban, mintha olimpiaidöntő előtt védene. A Varga testvérek ontották a gólokat még sapka nélkül, a magabiztosság teljes tudatában, s akkor a többi szolnoki világklasszisról még nem is beszélem.

Ezzel, a verhetetlennek tűnő gárdával szemben állt fel Kiss Gergő, Steinmetz Barnabás vezényelte „csikócsapat”. Hamar bebizonyosodott ezen az estén, hogy a realitás az igencsak valós tény. A félidőben 6:1 volt az eredményjelző táblán.

A második félidő aztán a „feltámadást” jelezte. Elaludt a vendég gárda, s két gólra is feljöttek a házigazdák. Szünetben kapust cseréltek a honvédosok, s a KSI-ből már megcsodált fiatalember, kivédte a világklasszisok „szemét”. Persze ez is kevés volt, mert Vargáék megrázták magukat és a végén azért hozták a magabiztos 10:4-et.

A Honvédnak, igazán fontos a hétvégi Szeged elleni derbi lesz, ahol az előkelő helyekért folyik majd a csata. A vízilabda hírverésének, azonban a hétközi forduló is tökéletesen megfelelt, s csak remélni tudom, hogy fotóim kedvet kapnak bárki számára, akit érdekel a honi póló bármelyik küzdelme. Irány az sok uszoda!
Kép és szöveg: Koncz Dezső