Szép sport a röplabda. Különösen szépek a lányok, hölgyek, akik űzik és rettentően izgalmas is tud lenni. Mindez bebizonyosodott a bajnoki elődöntőn, ahol az UTE fogadta a Vasas gárdáját. A házigazdák „arénája” nem óriási méreteiről híres, így aztán, ahogy mondani szokták, a csilláron is lógtak a drukkerek. A hangulat és a hőség is emelkedett volt.

Már a bemelegítések alatt lehetett érezni azt a feszültséget, amit a tét jelentett mindkét gárda számára. A vendégek, amennyiben nyernek, fél lábukat már betehetik a bajnoki döntő ajtaján, amennyiben a házigazdák hozzák, a győzelmet úgy a még, minden lehet esete áll elő.

Ennek megfelelően alakultak a pontok az eredményjelző táblán. A lehető legszorosabb arányban nyerte az első menetet a Vasas. A második kör sem alakult másképpen, pedig a lilák ekkor még vezettek is pár ponttal. A harmadik játszmában aztán már az látszott, hogy sima piros-kék győzelem lesz ezen az estén, de a házigazdák hihetetlenül felszívták magukat és szépítettek.

Jöhetett a negyedik játszma. Ekkor a Vasas „nehézbombázói” Niklaival az élen mindent megmozgattak és ismét kiderült, hogy Sousa a legjobb feladó a hazai pályákon. Headen szenzációs játékával az UTE felvette a kesztyűt és úgy kapott ki, hogy emelt fejjel jöhettek le a pályáról, meghajolva az erősebb csapat előtt.

Ki kell még emelni, hogy ennyire fanatikus rajongó tábort régen hallottam sporteseményen. Az első pillanattól az utolsóig szólt a kórus, lengtek a zászlók, dübörögtek a dobok és a végén is úgy ünnepelték kedvenceiket a drukkerek, mintha győztes csata után lennének. Az igazság persze az, hogy a röplabda nyert a hasonló rangú mérkőzésekkel. Sok pihenőre nem marad ideje a játékosoknak, mert szinte azonnal jöhet a harmadik felvonás, amely nagy valószínűséggel a végjátékot is jelenti a három nyert mérkőzésig tartó elődöntőben.

Kép és szöveg: Koncz Dezső