A történetről lassan regényt, regényeket lehetne írni. A mostaniról nekem is jutott eszembe ezernyi gondolat, de első helyen az, hogy évente legalább  van egy hely , ahol a NÉP önfeledten össze tud jönni az igazi, élő zene kedvért. Amúgy a fotók pedig önmagukért beszélnek.

Nem ma volt, amikor Török Ádám és az akkori MINI kitalálta, hogy a domboldalon elférnek több ezren. Azóta, elsősorban Rózsa Istvánnak és az örök „motor” Kassai Juditnak köszönhetően, évente zarándokol több ezer ember meghallgatni a legendákat.

Nem volt ez másképp 2016-ban sem és reméljük még évekig, évtizedekig megmarad nekünk a TABÁN! Ebben az évben, azért volt némi újítás a programban, mert nagyon nagy találat volt a “bemelegítő” banda. Pribojszki Mátyásék már nagyon régen megérdemeltek ekkora színpadot. Az elmaradhatatlan házigazda, a MINI folytatta a sort. Az is elképzelhetetlen, hogy Nagy Feró ne legyen ott a névsorban. Takács Tamás az elmúlt évben a Blues Band élén aratta le a sikert, s most rá tudott tenni még egy lapáttal a Karthagóval. Olyat muzsikáltak az örök ifjak, ami felülmúlhatatlannak bizonyult lassan négy évtizede.

A rock örök! Ezt bizonyította, az est utolsó fellépője, az EDDA is, s bár az időjárás égi csatornái megnyíltak, a közönség egy cseppet sem tágított. Pataki Atilláék megint zenét varázsoltak az éjszakába, mint azt már negyven éve teszik, töretlenül.

Ha, valaki megkérdezi tőlem, hogy a Tabánnak mi a titka, a válasz nagyon egyszerű. A jó élő zene, ami mindig is tömegeket vonz.

Kép és szöveg: Koncz Dezső