Vasárnap délután egy olyan mérkőzésre került sor az ELMŰ pályáján, amely az első Európa Bajnokok Ligája megmérettetés volt a Budapest Wolves számára. A készülődés is ennek az ünnepi alkalomnak megfelelő volt. Harcosokról lévén szó, azt nem mondanám, hogy mint a menyasszony, esküvőjére indulás előtt szépítkezett a csapat, de a szerelésigazítások, az eddig látottaknál sokkal fontosabb szerepet kaptak az utolsó percekben.

A közönség is érezte, hogy síppal, dobbak, nádi hegedűvel kell bíztatni kedvenceit, ami meg is történt jóval a pályára lépés előtt. A „bemelegítés” a legcsinosabb lányoknak köszönhetően igencsak látványosra sikeredett és kiváló alapot biztosított a feszült hangulatban. Nem akármilyen ellenfél érkezett először a pályára, magabiztosságtól duzzadó kiáltások kíséretében.

A Beograd SBB Vukovi, híre messze megelőzte a vendégeket, s elnézve termetes játékosait volt is mitől tartania a Farkasoknak. De, ne legyen sportoló az, aki feltett kézzel indul a csatába! A hazai bajnok nem félhet senkitől, s a fogadkozásoknál ez tökéletesen érezhető volt.

 

Az optimizmus, aztán sajnos nem sokáig tartott. A pontokat sorra a taktikusan és tényleg erőteljesen játszó Vukovi szerezte. Úgy cikáztak át futóik a hazai védelmen, mint nyári villám a hirtelen jött viharban. Az igazsághoz tartozik, hogy az már az elején kiderült, hogy a vendégek semmi kétséget nem hagynak győzelmük felől.

A szép megmozdulásokat, a bíztató akciókat azért tapsokkal, állandó bíztatással honorálta a publikum, s ez adott erőt a srácoknak ahhoz, hogy a szépítés legalább a mérkőzés vége felé megtörténjen. A 7:42 ugyan elég csúnyának tűnik, de mégis elmondhatjuk, hogy elindultunk Európa elitje felé, s ez most talán fontosabb, mint maga az eredmény.

Tanulni, fejlődni, felzárkózni pontosan az ilyen mérkőzéseken, az ilyen szintű ellenfeleken keresztül történhet meg, s ez adhat megint egy lökést az amúgy is népszerű és egyre jobb minőséget produkáló sportágnak.

Kép és szöveg: Koncz Dezső