A Clark Ádám-téren, az ország „szívében” adtak randevút egymásnak a kerekes székesek. Ennyi csillogó szemű, székhez kötött embert nem igen lehet felfedezni a hétköznapokban. Sokszor látom, ahogy bejutni próbálnak egy-egy hivatalba, ahol nincs kiépítve a rámpa, vagy leküzdhetetlen akadályt jelent a lépcsősor. Szerencsére akad jócskán ma már olyan feljáró is, amelyek megépítésénél számításba vették a közlekedés ezen formáját.

A gyülekezésnél egyre többen lengették a színes lufikat, ahol Dj. Dominik hangolta a népeket. Rengeteget találkoztam vele hasonló rendezvényeken. Fantasztikus, ahogy szívén viseli a fogyatékkal élők sorsát, megmozdulásait, mint ahogy Till Attilát sem hinném, hogy sokat kell kapacitálni a rendezvény levezetéséhez.

A színes menet a Lánc-hídon keresztül jutott el az Erzsébet-térig. Méltóságteljesen, lassan, megmutatva a világnak a legfőbb jelszót: „Képes vagyok.” Ott voltak az egészségügyiek is Sándor Máriával, a fogyatékos ügy sok szervezete, de kétségtelenül a vonulás sztárja Vajda kutya volt, vidáman szagolgatva meg mindent, kerekeken gördülve a tömeggel.

A téren, aztán a programok sokasága várta az érintetteket és, a csak úgy, kíváncsiságból odatévedt látogatókat. A képek valószínűleg nem tudják visszaadni azt az emelkedett hangulatot, ami tetten érhető volt a magukat büszkén megmutató fogyatékkal élő emberek között. Remélem, hogy abban azért segít az anyag, hogy holnap, holnapután, a hétköznapokban úgy tudunk tekinteni a köztünk fogyatékkal élő emberekre, hogy azt lássuk bennük, amit Ők gondolnak: KÉPES VAGYOK!

Kép és szöveg: Koncz Dezső