Hatalmas várakozás előzte meg a hatos döntő mérkőzéseit magyar részről. Kezdődött azzal, hogy az Eger, a négy közé jutásért igencsak szoros mérkőzésen maradt alul a Jug Dubrovnikkal szemben, de mivel az ötödik hely is értékesnek számít Európában, cseppet sem volt mindegy, hogy a spanyolok, vagy Szívós Marciék zárhatják a győzelemmel a sorozatot.

.

Nos, nincs mit szépíteni, a végig fej-fej mellett halladó csapatok küzdelméből a Barceloneta került ki győztesen. Biros Péternek ez volt az utolsó mérkőzésen, s így aztán a vereség ellenére is a „Szép volt Peti!” kórustól zengett az aréna.

Még nagyobb izgalmak vártak ránk a második mérkőzésen. A görög szurkolók nagyon nagy létszámban teremtettek pokoli hangulatot már az első percektől. Nem maradt el tőlük a hazai tábor sem bíztatva a Szolnokot. A Hangulat a rangadóhoz méltó módon alakult. Ahogy szaladtunk előre a negyedekben, ismét bebizonyosodott, hogy az Szolnok hálóját a világ legjobbja védi.

Ahogy mondani szokták, Nagy Viktor lehúzta a rolót. Több góllal is vezetett már a magyar bajnok, egy kicsit elcsendesítve a vendég drukkereket is. Aztán jött a szinte már magyarnak mondható „betegség”. Kiegyenlített az Olympiacos, sőt a vezetést is átvette. Viktor ekkor bemutatott egy olyan védést, amely minden bizonnyal a sorozat legjobbjaként könyvelhető el.

Az ellentámadásból kiegyenlített a hazai gárda. Már csak négy másodperc volt hátra. Ennyi idő alatt még a labdát is nehéz a kapu elé juttatni. Szinte természetes volt, hogy a görögök húzásra teszik a játékszert. Senki nem akart hinni a szemének. Bejött! Ők döntőzhetnek.

Ezek után jött a Pro Recco és az Eger ellen elfáradhatott Jug Dubrovnik. A mérkőzés nem úgy alakult, hogy látszott volna a fáradtság a horvátokon. Rendesen elhúztak az olaszoktól. De, hát nem lenne a vízilabda a legizgalmasabb sportok egyike, ha nem tudott volna a Recco az utolsó pillanatban egyenlíteni.

Jöhettek a büntetők. Egy kicsit igazságtalan, hogy a döntőbe jutást ilyetén módon kell eldönteni, de az a szabály, az szabály. A Recco kapust cserélt és az ötlet bejönni látszott. Kiderült a végén azonban, hogy van a horvátoknál egy briliáns ember, Bijac, és pont a kapuban. Egyetlen lövés elhibázása elég volt ahhoz, hogy a Dubrovnik játszhassa a döntőt.

Ma este vár még ránk egy olasz-magyar rangadó a dobogóért és egy görög-horvát csata Európa „trónjáért”.

Kép és szöveg: Koncz Dezső