Pedagógus vagyok, már több mint negyven éve. Soha nem tudtam jó szemmel nézni azt, hogy a bár mikori kormányzat lekezelően, rosszul nyúl hozzá az általa mindig nagy reformnak titulált, esztelen újításhoz. Szakterületem a gyógypedagógia, s bizony, annak szétverésekor többen voltunk, akik felemeltük a szavunkat, a helytelennek tartott irány miatt.
Az élet bizonyította, hogy amit a felső vezetés kitalált, azt nem nagyon lehetett alulról jövő kezdeményezésekkel megváltoztatni. Ennek lassan húsz éve. Ami napjainkban történt, az minden képzeletet felülmúlott. A centralizáció olyan mértékben jelent meg az oktatásban, amelyre a legidősebb kollégák sem emlékeznek.
A szakszervezetek becsülettel harcoltak, tárgyaltak és hittek. Aztán megjelent a TANÍTANÉK mozgalom. Kétkedve fogadták legtöbben a kezdeményezéseket, s nem is állt oda minden érdekelt azonnal mögéjük. Nemtelen módszerekkel próbálták „elfojtani”, az ország vezetése számára egyre kellemetlenebbé váló megmozdulásokat.
Tüntetés, tüntetést követett, egyre nagyobb tömegeket mozdítva meg a tehetetlenség megszokásából. Az esernyő és a kockás ing jelképpé vált. Az előbbi azért, mert minden alkalommal jött az égi áldás bőségesen, az utóbbi pedig teljes tanári karok, iskolák viseletévé vált a hétköznapokban, szolidaritásukról biztosítva a mozgalmat.
S, jött a bizonyítvány osztás ideje! Pedagógus nap alkalmából sikerült kormányzati részről semmit mondó üzenetet tolmácsolni az egész pedagógus társadalom felé, ráadásul az intézkedések köszönő viszonyban sem voltak, még a kerekasztalon megfogalmazottakhoz képest sem.
Jöhetett az újabb tüntetés, amelyet Pukliék június 11-re időzítettek. Biztosan tudták, hogy garantáltan eső lesz, pedig a Március 15. téren, a gyülekezés helyszínén, ennek nyomát sem lehetett látni. A menetben ismét ott volt Sándor Mária és a nevével fémjelzett egészségügyi csapat, amely érezhetően erősödik hétről-hétre, s ezen a beígért fizetésemelések sem segítettek. A tömeg nőtt percről-percre, s megjelent több prominens személyiség is a politika világából, de ebben az esetben nem főszereplőként „tolakodva”, hanem erősítve az induló „sereget”.
A végcél a Várkert Bazár volt, ami nem véletlen, hiszen ez lett a kormány számára a legszimbolikusabb helyszín. Aki figyelte a vonulók megnyilvánulását, rengeteg érdekességet hallhatott. „Adjuk át a Várkertet tizenkettedik alkalommal mi is” – skandálta egy társaság, majd a válasz sem maradt el egy másik csapattól: „Ma bezár a bazár”!
Azért a legtöbbet hangoztatott jelszavak, a „Nem hagyjuk!”, és a „Megbuktak”voltak, merthogy a kormány tanév végi bizonyítványába csupa elégtelen került.
Arra kíváncsi lennék, hogy a tömeg érezhető erejét és dühét, vajon érzékelik-e akikre tartozik, vagy továbbra is süket fülekre talál az zuhogó esőbe kiáltott szó. Mindenesetre a helyükben elgondolkodnék, mert a maguk mögött, biztosnak tudott további szavazók elvesztése, konkrétan a pedagógus társadalom és annak minden vonzatának hátat fordítása semmi jót nem ígér még a dakota közmondások szerint sem.
A TANÍTANÉK, ígérete szerint a nyári szünetben erőt gyűjt, szervezkedik, s szeptemberben radikálisabb fellépésekkel jelenik meg a jövő generációjának érdekében. Hajrá!
Kép és szöveg: Koncz Dezső
Nagyon furcsa a kormányzati “dafke” csak azért sem hozzá
állás. Ha már egyszer elrontottuk legyen még rosszabb?
Hová tűnt a sok virág,
lányok téptek bokrétát.
Ó, mondd, ki érti ezt,.
KedvelésKedvelés
Szép estét Tibor” Az “értés” itt már nem érdem.Ennél rosszabb már nem lehet.
KedvelésKedvelés
Számomra viszont nagyon furcsa, hogy valaki pedagógus létére ezt írja: ” bár mikori kormány,” meg ezt: “bizonyítvány osztás”. Hát én az ilyen tanárnak üzenném, a nyelvhelyességgel sem ártana tisztában lennie, mielőtt leír valamit. Ehhez kívánok az úrnak ennyit: no, hajrá!
KedvelésKedvelés
Kedves Bejámin! Minden véleménynek örülök. Az Önének is. Remélemém a véleményét arra alapozta, hogy tanított akár egyetlen percet is egy fogyatékossággal élő tanulók intézményében. Amennyiben van gyermeke, bármelyik oktatási formában, a “hajrá” neki szóljon. Boldoguljon ebben a rendszerben.Amennyiben nem, kérem inkább építő javaslatait, mint sem kritikáit. Van? Üdvözlettel: Koncz Dezső gyógypedagógus, aki néha ír is…..
KedvelésKedvelik 1 személy