Szerencsére csak egyszer fordult elő életemben, hogy korházban kellett töltenem több napot. Akkor, valahogy nem tűnt fel, hogy ha éjszaka hívtam az ügyeletes nővért, akár hajnali háromkor, mosolyogva, kedvesen jött, megkérdezni aktuális nyűgömet. Ugyanígy intézték mindannyiunk dolgait, végtelen türelemmel és tökéletes hozzáértéssel.

Mit sem tudtunk, a korházban uralkodó viszonyokról és azokról a nehézségekről, amelyekkel minden pillanatban meg kellett küzdeniük. Először Sándor Mária állt ki az emberekért, s mondta el a „világnak”, hogy nagyobb a baj, mint gondolnánk. A BETEG, maga az egészségügy, s ha nem segít a kormány, a szakterület vezetése, rövid időn belül meg is hallhat.

A kiállásból mozgalom lett. A MAGYARORSZÁG A MAGYAR EGÉSZSÉGÜGYÉRT CIVIL TÁRSASÁG, mára nem csupán a hangját hallató emberek gyülekezete. Útlezárások, szakmai fórumok, jelenlét minden megmozduláson és most az „éjszaki megmozdulás” a Kossuth-téren. Mindezt azért, hogy JUSSUNK EGYRŐL A KETTŐRE!

Ott volt a téren sok száz ápolónő, védőnő, betegszállító, műtős, takarítónő, s csak remélni tudom, hogy egy-két orvos is. Érződik, hogy kezd a dolognak ereje lenni! Tisztelt országot vezető urak, el lehet intézni egy kézlegyintéssel, hogy nem százezrek mozdulnak az ilyen rendezvényeken, s addig nincsen baj. Azért ajánlom figyelmükbe, hogy ott volt a Tanítanék Mozgalom, a Ligetvédők mindenre elszánt csapata. Jelen volt a diákok képviselete s nem csak a színpadon! Ők a jövő, ugye? Vállalták a szereplést olyan előadók, akik szerte az országban tehetségük kapcsán a legnépszerűbbek. Volt magyar és uniós zászló, találtam kockás esernyőt.

Nem volt rendbontás, hőzöngés, felesleges bekiabálás, de erősen érződött a csendes elégedetlenség. Furcsa fintora a dolognak, hogy míg a téren nettó nyolcvanezerért dolgozó emberek voltak zömében, délután érkezett a hír, miszerint Mészáros Lőrinc megint „elfelejtett” egy hétszázmilliós villát bevallani az amúgy sem szegényes vagyonnyilatkozatában.

Van elég bőr a képükön közben azt mondani, hogy mit hőzöngenek az egészségügyben dolgozók, hiszen a kormány most adott nekik fizetésemeléseket. Lehet, hogy van, aki már nyolcvanezer forint helyett, kilencvenötezret vihet haza! Csak csendben jegyzem meg „uraim”, hogy a betegség nem pénztárca szerint válogat, igaz Önök nem a János Korház valamelyik lepukkant folyosóján kapnak majd helyet.

Sándor Máriák pedig lesznek mindig és most már egyre többen más szakterületekről is. A mögéjük álló tömeg pedig napról napra gyarapszik, s ha ez egyszer összeér….

Kép és szöveg: Koncz Dezső