Sporttudósítások esetében szokták használni a „viharos kezdet” jelzőt. Nos, a Benu Kupa békésen indult, ragyogó időben a Margitszigeten. A hölgyeké volt az első nap, s aki kilátogatott a lelátókra valóban a világ élmezőnyét láthatta medencébe csobbanni.

A Spanyolok és az Ausztrálok összecsapásával indult a trófeáért folyó küzdelem. A női vízilabda rajongóknak aligha kell bemutatni a két gárda játékosait. Világklasszisok, olyan eredményekkel a hátuk mögött, ami megsüvegelendő.

A mérkőzés pontosan úgy alakult, ahogyan azt várni lehetett. Hol az egyik, hol a másik csapat vezetett, de megnyugtató előnyt nem sikerült kicsikarni egyik alakulatnak sem. A végén először az Ausztrál lányok termeltek három gólt, de a csattanó a Spanyoloké volt egyetlen góllal.

Ezek után jöttünk mi! A lelátók szépen megteltek, s az uszoda melletti dombon is nagy volt a készülődés. Több száz „fanatikus” erről a helyről kívánta buzdítani a lányokat. Gyönyörű volt az elején kitalált performance! Rióban is égjen a tűz! Ha, belegondolok, ez a torna is a felkészülés jegyében zajlik, mind a hölgyeknél, mind a férfiaknál. Figyeltem még az első mérkőzésen Bíró Attila szövetségi kapitány arcát a lelátón ülve. Végtelenül nyugodtnak tűnt, s talán nem is az járt a fejében, hogy az este győzni kell, hanem pár ezer kilométerrel odébb, Rióban járhattak a gondolatai.

Azt egy pillanatig nem kétlem, hogy hazai vízben a győzelem szinte kötelező lett volna, de talán a játék elemek, egy kis taktikai titkolózás is lehetett a dologban. A dolgok úgy is alakultak, ahogyan azt elvárták a szurkolók. Magabiztos játék és gólokban megmutatkozó fölény a Bujka Barbara vezényelte csapat oldalán. A vendégek nem találtak fogást a kiválóan védő Bolonyai Flórán. Megjegyzendő, Gangl Edina, amolyan segédedzői feladatokat látott el a kispadon ülve.

Aztán, a második félidőben „eltörött” valami. Vagy az olaszok jöttek fel nagyon és mi eresztettünk le a kelleténél jobban, de az érezhető volt, hogy semmi sem sikerült lányainknak. Kikaptunk a nyitányon. A szurkolók mindettől függetlenül úgy ünnepelték a csapatot a „leszakadó ég” ellenére, mintha győztesen szálltak volna ki a medencéből. Ja, kérem! Ez a szeretet, amelyet az elmúlt évben harcolt ki magának a válogatott.

Az időjárás a végén aztán kegyetlenül elrontotta az estét. A viharban alig lehetett kitalálni a szigetről. Meg is jegyezte valaki, hogy több víz ömlött a nyakunkba, mint amennyi a medencében volt. Folytatás, csütörtökön, pénteken és szombaton, már a férfiak küzdelmeivel színesedve.

Kép és szöveg: Koncz Dezső