Nem emlékszem, hogy jártam valaha is Edelényben. Átutazóban biztosan voltam az ország e részén, hiszen gyerekként az Aggteleki Cseppkőbarlangban többször volt szerencsém megcsodálni a természet szépséges műveit.

Szlovákiai úti céllal egy hajnali órán ismét átutazóban voltam a még szunyókáló településen. Már éppen érkeztem a Boldva folyó átvezető hídon, amikor megpillantottam a Borsodi Tájház feliratot. Azonnal arra gondoltam, hogy dolgom végeztével, megállok egy rövid időre, s felfedezem magamnak az épületek titkait.

Hétfő volt, de a kaput nyitva találtam. „Zárva vagyunk!”- tájékoztatott egy férfihang. „Jöjjön vissza holnap.” Na, ez nem fog menni gondoltam, de még mielőtt magyarázni kezdtem volna, hogy miként keveredtem éppen ezen a napon oda, két nagyon kedves hölgy már vette is a kulcsokat, hogy végig kalauzoljanak minden látnivalón.

Olyan szakszerű idegenvezetésben volt részem, hogy ilyet ritkán tapasztal az ember más hasonló helyen. Kapkodtam a fejem a rengeteg érték láttán a hallott történetek kapcsán és fényképeztem is természetesen „vadul”. Ha, valamit sikerült visszaadnom a fotókon keresztül a nézelődőnek már megérte megállni Edelényben. S, ezt csak javasolni tudom annak, aki arra jár, természetesen nem hétfőn, zárva tartás idejében.

Kép és szöveg: Koncz Dezső