Több olyan fotósorozatot készíthettem az utóbbi időben, amely tömegrendezvényen született. Fotós barátom irigykedve kérdezte, hogy Ő hol találhat hasonlót. Eszembe jutottak az óbudai Fő-téri események, de hát azoknak már vége. Rengeteg, résztvevővel indul még egy-két futásos esemény Budapesten, de az illető idegenkedett a sport fotózásától. Javasoltam neki, hogy várja meg a késő őszt, mert tüntetés lesz bőven, de kétségtelenül ahhoz, hogy ha hatalmas tömeget akar fotózni, októberben a legideálisabb helyszín Párkány.

Gondolom, pontos adatok vannak arról, hogy a hömpölygő embertömeg a Simon Juda Vásárban hány fő lehet, de őszintén megmondom, magam megsaccolni sem merném. Már másodszor volt szerencsém részt venni az eseményen, de most is rácsodálkoztam a reggeltől, késő estig, tömött sorokban vonuló látogatókra. Gyanítom, érkeztek messzi földről is az emberek, mert a világ összes nyelvén lehetett hallani beszélgetést.

Igyekeztem az olvasó számára olyan dolgokat kiemelni írásomban és természetesen a fotókkal is, amelyek számomra a legérdekesebbnek tűntek és különlegességükkel, kicsit ki is emelkedtek az árusok sorából.

Érkezésemkor, éppen egy olyan eseménybe csöppentem a Welya étteremben, amit megsüvegelendőnek tartok. Párkány vezetése a vásár apropóján vendégül látta testvérvárosainak küldöttségeit. Jöttek Bruntálból, Klobuckból, Törökbecséről, Barótból, Esztergomból, Budapest Kőbányáról. Gyanítom az élményeken és a szíves vendéglátáson kívül, rengeteg ötletet merítve térhettek haza mindannyian.

A vásár forgatagában aztán igyekeztem megkeresni az értékeket. Alapelképzelés volt, hogy ne csak kiállítsanak mindazok, akik elhozták portékáikat, hanem a helyszínen mutassák be az elkészítés művészetét.

Azon sem csodálkoztam, hogy Opikováccsal már sokadszor találkoztam hasonló megmozdulásokon. Nincs olyan hétvége, hogy ne jelenne meg kalapácsával egyengetve a tűzben izzásig hevített fémeket. Nagy keletje van a névvel jelzett szerencsepatkónak, amit ráadásul annak új tulajdonosa kovácsolhat magának, de nem lehet elmenni a csodás fémből készült rózsák mellett sem.

Alig, pár méterrel odébb a Kömlődről érkezett Kovács László keramikus mutatta be, hogy hogyan készülnek az egyedi Sütő főző edények. Mindig tömeg vette körül azt a területet is, ahol csodálatos madarak várták látogatóikat. Készülhetett közös fotó is a békés állátokkal.

Erdélyből több „csodával” kínálták a nézelődőt. Ki a csuda gondolta volna, hogy a taplógomba alkalmas arra is, hogy művészi alkotások készüljenek belőle. Ismét szemügyre lehetett venni a Korondról hozott kerámiák Pazar egyediségét, változatosságát, semmivel össze nem hasonlítható mívességét.

Az sem véletlen, hogy a kerámiák közül az emberek érdeklődését igencsak felkeltették azok a kancsók, amelyeket Ambrus Attila készített, s árult is, természetesen dedikálva minden egyes eladott darabot.

S, ha már dedikálás. Ez a vásár nem hinném, hogy elsősorban könyvekről, irodalomról szól, de Nemere István valószínűleg nem győzte aláírogatni a tucat szám gazdára talált könyveit. Jó volt látni, hogy azért még sem kell lemondanunk teljesen az igazi kézben fogható irodalomról.

Arc, kézfestésre csábított a felettébb csinos lány, aki tudományát saját magán mutatta meg a vásározóknak. Nagyon tetszett az is, amikor a Little Symphony formáció hölgyei komoly zenével szórakoztatták a nagyérdeműt. Nem csak szépek voltak, hanem komoly hangszeres tudást élvezhettünk a mini koncerten.

Lehetne írni még ezernyi dologról, de inkább azt javasolom, hogy, aki kihagyta az idei Simon Juda Vásárt, már most írja be jövő év október második hétvégéjét a naptárába és irány Párkány, ahol, azért a hétköznapokban is szívesen látják az ide látogatókat.

Kép és szöveg: Koncz Dezső