SEPSISZENTGYÖRGYÖT MEGLÁTNI ÉS MEGSZERETNI

Nyolc hetedikes gyerek hetek óta izgatottan készült a „nagy kalandra”. Öten a Szellő EGYMI-ből és hárman a Miklós térről sokszor találkoztak egymással. Mióta kiderült, hogy a Határtalanul!-program pályázatra sikeres volt a jelentkezés, az utazás biztos lett Sepsiszentgyörgy városába.

A történet egészen az elejétől az Ő szemszögükből íródott.

Október 4. kedd. Korán kellett lefeküdni mindenkinek, hogy a korai kelés ne okozzon problémát. Az izgalomtól így is alig tudtunk elaludni, mert bár egy páran voltunk már iskolával, szülővel külföldön, Erdélyben még egyikünk sem járt.

s-1Október 5. hajnal. Volt olyan közülünk, akit már hajnali háromkor „kidobott” az ágy magából és az iskola portáján ücsörögve várta a negyed hatos indulást. A pályaudvaron elbúcsúztunk a szüleinktől és pontosan öt óra ötvenötkor elindult vonatunk.

Bámultunk az ablakokon kifelé, rengeteg őzet fedezve fel az alföldi szántásokban, mezőkön. Gyorsan elrepült az idő Biharkeresztesig, ahol rendőrök jöttek és udvariasan ellenőrizték igazolványainkat. A Welya étterem jóvoltából olyan bőséges szendvicseket ehettünk, amely mennyiség bizony kifogott rajtunk.

Onnan tudtuk meg, hogy átléptük a határt, hogy a települések parkolóiban már csak számunkra ismeretlen rendszámokat láttunk és természetesen az első megállónál itt is jött az újabb okmány ellenőrzés. Robogtunk tovább, de aztán a „menetelés” Igencsak lelassult. Majdnem mindenütt megálltunk és sokszor állomásokon kívül is várakozásra kényszerültünk.

Szerencsére sok játékkal beszélgetéssel töltöttük ki a hosszú órákat. Szép volt a táj, de azért sötétedés után egyre többet kérdeztük, hogy mennyi van még hátra az útból. Közel tizenöt óra vonatozás után kezdhettünk készülődni a leszálláshoz.

s-2Arról beszélgettünk, hogy vajon kik fogadnak bennünket, milyen lesz az első találkozás és tetszik-e nekünk szállás. Nagyon kedves emberek fogadtak bennünket Sepsiszentgyörgyben és a Gyerekek Palotája is kiváló szálláshelynek bizonyult. Altatni senkit nem kellett, mert perceken belül álomba szenderültünk a fárasztó út után.

s-3Igazából reggel csodálkoztunk rá, hogy milyen szép helyen vagyunk, aztán az iskolában a vendégváró reggeli minden képzeletünket felülmúlott. Legrövidebben úgy tudtuk volna megfogalmazni, hogy királyi! Vendéglátó tanáraink olyan kedvesek voltak, hogy minden kívánságunkat lesték. Bármit óhajtottunk meg, tejet, teát, virslit, tojást, sajtot, felvágottat, azonnal előttünk termett.

Az első igazán felemelő közös program az iskola gyerekeivel az volt, amikor átsétálva a városon közösen koszorúztuk meg az Aradi Vértanuk kopjafáit. Szavaltunk mi is és rövid műsorral emlékeztek a sepsiszentgyörgyi gyerekek is. Már ekkor elkezdődhetett, igaz egyelőre csak egy-egy mondattal az ismerkedés. Gondoltuk, hogy lesz még alkalom egy kicsit jobban megismerni egymást, mert nagyon érdekelt bennünket, hogy Ők miként élnek, hogy tanulnak.

s-4s-5

s-6s-7

s-8A városnéző séta az ottani tanárok kalauzolásában már nagyon közvetlen hangulatban történt. Hihetetlenül barátságosak, kedvesek voltak velünk. Mindenhová elkísérték csapatunkat. Ott ebédelhettünk, ahol a város sok iskolájából érkeztek folyamatosan csoportok. Nem tudom, hogy ők miként vannak vele, de nekünk valahogy ízletesebbnek tűnt az étel, mint az itthoni konyhákon tapasztaltuk.

s-9s-10

s-11A „bulik” sora délután kezdődhetett. Közös sportolásra invitáltak bennünket a gyerekek. A rövid bemelegítés után azonnal kiderült, hogy a népszerű kidobó játék semmivel nem különbözik a miénktől, mint ahogy a vegyes csapatokkal felálló focimérkőzés is lehetett volna akár Budapesten.

A nap csúcspontja azért az volt, amikor két fiatal elkezdte nekünk tanítani a néptánc alaplépéseit egy nagy össztánc keretében. Megismertük az erdélyi folklór sodró lendületét, s még az is felszabadult örömmel ropta a táncot, aki egyáltalán nem szokott részt venni az ilyen eseményeken. Ezek után „csodát” láthattunk, mert amikor már kellően elfáradtunk, oktatóink olyan bemutatót tartottak nekünk, hogy önkéntelen beindult a vastaps.

s-13s-12

s-14Délután még jöhetett a meglepetés program, ami előzetes tervekben nem szerepelt. A Székelyföldi Vadászati Kiállítás olyan élményt nyújtott kitömött állataival, amelyet soha nem felejtünk. Medve trófeák, világrekord agancsok és még ezernyi élménnyel indulhattunk a Kolcza étterembe, ahol fejedelmi házias vacsorával nyugtázhattuk az első napot.

s-15s-16

s-17

s-18A reggeli a második napon pont olyan jó volt, mint az elsőn, s alig pár méterre az iskolástól le is sétálhattuk egy Vártemplom látogatással, amit egy rendhagyó történelmi óra követett a vendéglátónknál. Közben jutott idő a közös kertészkedésre is.

s-19s-20

s-21

s-23s-22

s-25s-24

s-26 Az utolsó napon az események csúcspontja a Székely Nemzeti Múzeum meglátogatása volt. Ha, valaki még soha nem járt itt, akkor azért kell elmennie, s ha valaki már látta, azért fog visszatérni. A vásárlás és a vacsora csak hab volt a „tortán”. Egy egészen biztos, olyan emlékekkel távoztunk, amit nagypapa és nagymama korunkban sem fogunk elfelejteni soha. Köszönjük mindenkinek, aki úgy fogadott minket, mint ”királyokat”. Haza is vágytunk már, de a szívünk örökre ott marad Sepsiszentgyörgyön!

s-27

s-28s-29

s-31s-32s-34s-33s-35

Átélték: A Szellő EGYMI és a Miklós tér diákjai

Fotó: Koncz Dezső

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s