Gasztro fesztivál 2016

Autóbusszal mentem a Vasúttörténeti Parkba. Leszálltam a megállóban, és nem kellett sem térkép, sem iránytű. Vonzottak az illatok. Ami fogadott: nyüzsgés, vidám sétáló emberek, felnőttek, gyerekek minden korosztályból. Hagyományőrzés, folklór, és gasztronómia minden mennyisében.

Láthattunk disznóvágás-bemutatót, pörzsölést, feldolgozást ami a városlakóknak különös élmény ( A malackának kevésbé) A késztermékek közül számtalan húsfélét kóstolhattunk és vásárolhattunk, csak végig kellett sétálnunk a Disznótoros utcán. 200 féle kolbászt, pulykától a csípős Csabaiig Nem bántam meg a hurka kóstolást és az otthoniak sem a hazavitt tepertőt , disznósajtot. Az asztaloknál kényelmesen lehetett ízlelgetni és a jófajta borokkal, sörökkel öblögetni.

Három színpadon mulatós és nosztalgia zenekarok szolgáltatták a talp alá valót.

Kedvelem a ritmust a vérpezsdítő dallamokat, de fülem időnként haragszik az üvegrepesztő hangerőért. Az ebédhez egy kis beszélgetéshez inkább a csendes meghittség az igény.

A Szabadtéri Színpadon a néptánc volt a főszereplő.  Színes kavalkádként mosolygósan, fáradhatatlanul ropták. A betegek felejtették bajukat.

A gyerekeket számos elfoglaltság várta, játszótér, csúszda, állatsimogató, arcfestés, íjászat. Nekik a poharazgatásra még kicsit várni kell.

Kárpótlásként ízlelgethettek házi készítésű csokoládét, finom süteményeket, édességeket. Örömükre járt a keskeny nyomtávú kisvonat.

Minden korosztály vidáman szórakozott. A nap is, hiszen hétágra sütött.

Egy kedves emlék a következő  fesztiválig.

Kép és szöveg: Szendrei Tibor