Szerintem, tíz éves sem lehettem, amikor édesapámék úgy döntöttek, hogy a frizurámat nem ők vágják tovább, hanem be kell ülnöm egy rendes fodrászszékbe. Felnéztem ijedten és láttam Gedeon bácsit, kócos, ritkás hajával és azzal az elszántságával, hogy Ő márpedig levágja felesleges tincseimet. A végeredmény nem nagyon tetszette el tetszésemet, de meg kellett hajolnom az atyai szigor előtt.

Volt még sok-sok élményem a hajszobrászattal kapcsolatban, ami mindig is kellemesebb élményt jelentett, s megismerhettem a mestereket. Karika Zsolt és Marosfalvi Lacit, aki az utóbbi időben kezeli az egyre ritkásabb hajamat. Sok gondja nemigen lehet velem, de tudásukat, hozzáértésüket abban a pár percben is tökéletesen érzékelem, amit a szalonban töltök. Nagyszerű emberek!

Azt, a belépéskor is érzékeltem, hogy ezen az esten más fog történni, mint máskor. Csupa fiatal és előre elkészített extrém sminkek. A Gedeon bácsi feeling azonnal megdőlt. Dallotti Gergő, Engert Roland, Pápai Gábor és Papp Zsolt korát azért nem kívánom megtippelni, mert szemtelenül fiatalok.

Meg is jegyezte vendéglátóm, hogy, amit látok az a jövő, egészen konkrétan a közeljövő. Modern frizurák, repkedő szakszavak, amiből semmit nem értettem természetesen, de a látvány és remélem, a fotók hozzák azt a fiatalos lendületet, amit ezen az estén megéltem.

Kép és szöveg. Koncz Dezső