Több mint egy órával a délutáni előadás előtt érkeztem a cirkuszba. A Dima Karácsonya bemutatója után határoztam el, hogy egy „csodalánnyal”, Komenda Zsófiával külön is készítek riportot. Szeretek bemutatni érdekes embereket a Nagylátószög oldalain, elsősorban olyanokat, akik megajándékoznak bennünket tudásukkal, szépségükkel, különleges kisugárzásukkal.
Bevallom, előzetesen több cikket is olvastam Zsófiról, mert szinte minden sajtó őt kereste az elmúlt heti bemutató után. Éreztem, hogy nem csak engem varázsolt el tizenkilenc évével, művészi előadásával.
A cirkuszi öltöző folyosóin egy órával az előadás előtt már nyüzsögni kezd a nagybetűs élet. Zsófi öltözőjéből semmilyen nesz nem szűrődött ki, s bár a megbeszélt időpont előtt érkeztem, bekopogtam. A fogadtatás széles mosoly volt, de a smink mesteri pontossággal való elkészítését azért igyekeztem nem zavarni. Csak fényképezőgép kattogott, ott ahol azért nem gyakran tud fotó készülni.
Közben megérkezett Kristóf Krisztián és Demjén Natália, akiknek köszönhetően lett artista a rúdtánc Európa Bajnokából. Gyors megbeszélés a fellépés előtti utolsó próbáról, aminek szintén részese lehettem fényképezőgépemmel is, majd jöhetett a beszélgetés.
- A mozgás már gyerekként is fontos szerepet töltött be az életedben? – kérdeztem először Zsófit.
- Nem voltam igazán hiperaktív, de a szüleim hamar elvittek sportolni. Inkább a társaság volt jó, mintsem a jövőt jelentette volna a szinkronúszás.
- Hogyan lépett be ezek után a rúdtánc az életedbe?
- Az egyik barátnőm vitt bele a dologba. Csupa jót mesélt az edzésekről, úgyhogy nem sokáig teketóriáztam a kipróbálással. Megtetszett és ott ragadtam.
- Komoly jövő állt előtted, hiszen tizenhat évesen már korosztályod Európa Bajnoka voltál.
- Igen, de azért azt hozzá kell tenni, hogy a sportág egyelőre inkább hobby. A versenyeken nem fizetnek semmit, minden nekünk volt kiadás. Imádtam és ma is szeretem a rúdtáncolást, de elkezdtem másfelé gondolkodni. Nem láttam benne a jövőt.
- A cirkusz régóta érdekelt?
- Határozottan nem! A családunkban már a nagymamám sem szerette az előadó művészet ezen ágát. Negyven évig nem volt cirkuszban, aztán most nyáron miattam azért eljött és megbékélt a látvánnyal. Tetszett neki az előadás.
- Annak ellenére, hogy a cirkusz nem tartozott a kedvenceid közé, hamar a porondon találtad magad.
- Egy rúdtánc versenyen figyelt fel rám Demjén Natália és Kristóf Krisztián. Látták bennem, hogy kitartó vagyok, és nagyon meg akarom valósítani elképzeléseimet. Leültünk megbeszélni a lehetőségeket / lehetőségeimet, amiből aztán született egy produkció. Ki tudja, mit hoz a jövő, de egyelőre nem tekintem munkának azt, amit lát a közönség. Minden pillanatát élvezem az előadásnak! Szinte szenvedek azokon a napokon, amikor szünnapunk van.
- Beszélgetésünkbe ekkor kapcsolódott be a „felfedező” Kristóf Krisztián, aki a világ egyik legelismertebb artistája.
- Zsűritaggént hívtak meg egy versenyre. –mesélte Krisztián. – Arra voltak kíváncsiak, hogy a cirkuszművészet szemszögéből miként látom én a gyakorlatokat. Ha jól emlékszem a sok versenyző közül ott Zsófi nem igazán szerelt dobogós helyen, de előadásmódja azonnal megfogott, s ez után tudtunk beszélgetni közös jövőnkről.
- Miként lett produkció a beszélgetésből?
- Semmi olyat nem erőltettünk rá Zsófira, ami nem belőle táplálkozik. Sok produkciót láttunk a világban, ahol a rúddal együtt jár a nőiesség, az erotika. Mi ezt nem akartuk, bár Ő gyönyörű hölgy. Az is izgalmas volt és teljesen új útra léptünk, hogy a rudat elemeltük a földtől. Ilyenkor azért benne van, hogy tízen méter magasságban az emberben van egyfajta félelem. Zsófinál semmilyen rossz érzés nem jön elő. A nézők egy „angyali elemelkedést„ láthatnak.
- Hogyan tovább?
- Mivel a produkció egy egészen egyedi stílus, újdonság a porondon, úgy gondoljuk sok lehetőség rejlik még benne. Zsófi hihetetlen gyorsan lett a legkelendőbb artisták egyike a világban. Két évre előre percre pontosan meg van, hogy hol szerepel. Stefánia monacói hercegnő személyes meghívására megy MONTE CARLÓBA versenyezni, utána az Európa Park főműsorában látható, majd Párizs szívében, a világ talán legszebb cirkuszában találkozhat vele a nagyérdemű. Azt gondolom, hogy magyar artista talán még nem indult el a pályán ilyen meredeken felfelé ívelően.
Magam részéről ehhez csak annyit tudok hozzátenni, hogy aki teheti, nézze meg a Fővárosi Nagycirkuszban Komenda Zsófit, vagy járjon utána külföldön.
Kép és szöveg: Koncz Dezső