Nem is olyan régen voltam egy hatalmas judo ünnepen az arénában, ahol a világ legjobbjai adtak randevút egymásnak. Főleg a könnyebb súlycsoportokban, úgy röpködtek a hölgyek és urak a levegőben, mint méhek akácfa virágzás idején. Rettentően látványos volt nézőként, fotósként egyaránt.

December első hétvégéjére meghívót kaptam a Kassa úti Iskola tornatermébe. A Magyar Speciális Olimpia Szövetség invitált az országos judo versenyére. Már, az iskola közelében alig lehetett találni parkolót, amelyből rögtön sejtettem, hogy itt bizony tömeget találok.

Az előzetes várakozás beigazolódott. Szűknek bizonyult az amúgy impozáns méretekkel rendelkező tornaterem. A szőnyegeken már javában gyűrték egymást kicsik és nagyok. Juhász József szakág vezető elmondta, hogy közel százötven versenyző lép tatamira a nap folyamán. Különlegessége az akciónak, hogy a speciális olimpia „menői” mellett, egy főleg kisebbek számára kiírt verseny is megrendezésre került.

A szőnyegek szélei teljesen megteltek szülőkkel, drukkerekkel és már kiesett versenyzőkkel. A „fő szám” az volt, amikor a hölgyeknél két olimpia bajnok sportoló feszült egymásnak. Azt, mindenütt láttam, hogy nem annyira a látványos dobások domináltak, bár ebből is akadt pár, hanem inkább a földre vitel és a földharcok jelentették a győztes pontokat.

Lányok, fiúk vegyesen küzdöttek egymással, s bizony sokszor a hölgyek kerültek ki győztesen egy-egy menetből. A vereségek után el-eltörött a mécses, kigördült egy-két könnycsepp, de sokáig nem lehetett keseregni az édesanyák, édesapák ölében, mert pár perc múlva ismét a szőnyegen kellett bizonyítani és a győzelem után fogadni a gratulációkat.

Jó volt látni, hogy a sportágnak minden korosztályban és minden szinten nagy a rajongó tábora, s egyre többen próbálják elsajátítani legalább az alapokat. A speciális olimpia legjobbjai, pedig bátran megméretethetnek az elitek mezőnyében is.

Kép és szöveg: Koncz Dezső