Vagy éppen fordítva! A meghívó a Speciális Olimpia Gyorskorcsolya versenyére invitált, ahol csúszkálásnak éppen olyan értéke volt, mint a profi sebességnek. Azt, tudtam, hogy a hazai sportéletben a sportág, azóta kap több figyelmet, amióta a Shaolin testvérek ott vannak Európa, a világ élvonalában. Talán egy kicsit több fény jut az átkozottan gyors srácoknak és hölgyeknek.

Mit tudhatnak a Speciális Olimpia résztvevői? A készülődősből ítélve sokat. Voltak, akik teljesen hétköznapi ruhában, mondhatni egyszerű korcsolyával várták a rajtokat, de jó páran válogatott mezekben, komoly felszereléssel indultak neki a távoknak.

A program kora reggeltől pörgött a selejtezőkkel. Magam, ekkor tudtam jelen lenni, de így legalább láthattam azokat, akik nem a profizmust képviselték, hanem leginkább a korcsolyázás szeretetét. Az is csoda volt sokaktól, hogy, ha totyogva is, de teljesítették az előírt távot.

Esés, kelés! Ez vele jár a nagyoknál is, de talán senkit nem zavart, ha kicsúszott egy-egy láb a „talaj” alól. A lényeg a célba érkezés volt és ezt az is teljesítette, aki hason kezdett egy-egy menetet. Nem volt ez másképpen azoknál sem, akik láthatóan magabiztosan kezdtek száguldani a körökben. Estek el ők is szépen mérgükben a térdüket csapkodva a sikertelenség után.
 Sikertelenség? Ugyan. Aki itt jelen volt, komolyan gondolja, hogy nem is annyira az eredmény a fontos, hanem az, hogy tud korcsolyázni, s ez a legszebb élmény, amit ez a sport tud adni.

Kép és szöveg: Koncz Dezső