MIÉRT!?

Az értelmetlen halálról való élményeimben nagyon messzire kell visszanyúlnom. Általános iskolai éveim végét éltem Csobánkán, amikor két, pár évvel idősebb ismerősömről érkezett a hír, hogy motorozás közben vesztették életüket. Egyikük lesodródott az útról, másikuk egy – a reflektorok fényében megmerevedett szarvascsordába hajtott bele.

gy-1

gy-2gy-3

gy-4Egy közeli ismerős elvesztése hónapokig, talán évekig megmarad olyan élménynek, amelyet felejteni nem lehet. Aztán, ahogy az évek múlnak, a gondolatok a baleset körül ugyan halványodnak, de soha nem múlnak el, s talán ennek is köszönhető, hogy a motorozás nem vonzott annyira, mint annak előtte.

gy-6gy-5

gy-7Pénteken este aztán, „örömittasan” megírhattam, hogy az egyik legkedvesebb sportolóm, Póta Gina a legjobbak közé került az asztalitenisz gálán. “Eltettem” magam másnapra azzal, hogy még a döntő sem kilátástalan, s ez határozottan örömmel töltött el. Aludni akartam szombaton sokáig, végre pihenten ébredni, de az ágy kidobott magából. Álmosan, egy kicsit talán unottan kapcsoltam be a számítógépet, hiszen éjjel a hírek is ritkásabban jönnek, sietségre semmi ok.

gy-8gy-9

gy-10gy-11

gy-12Busz baleset éjjel! Azonnal láttam, de mielőtt megnyitottam, előbb a reggeli kávé! Magyarok haltak meg! Tizenhatan és diákok! Bevallom, hirtelen felfogni sem tudtam az egészet. Aztán, ahogy „ömlöttek” a hírek, kezdett eluralkodni rajtam az a mély fájdalom, amit pedagógusként megélhetek tanítványaimmal egy-egy tragédiájuk kapcsán.

gy-14gy-13

gy-15Persze, ekkor még sejtésem sem volt arról, hogy rengeteg ismerős kapcsán fog érinteni a dolog. Dél körül jött az első telefon, hogy a meghalt történelem tanár B.B., aki nevelt lányom legjobban szeretett pedagógusa volt. Na, ne! De igen! Oldalán a részvétnyilvánítások bizonyosságot hoztak. S akkor még nem volt vége az eltávozott ismerősök sorának!

gy-16gy-17

gy-18Egész egyszerűen biztosítást kötöttünk Óbudára költözésünk után. Egy kimondottan kedves, fiatal srác volt az „ügynök”, aki többször is járt nálunk és sportfotózással foglalkozóként, azt is megtudhattam, hogy jégkorongozik. Közös témát azonnal találtunk, ezret. Ő sincs ma már köztünk.

gy-21gy-22

gy-23Tizenhatan! Életük legszebb korszakában. Miért? A választ senki sem tudja, de egy országot megrázott az értelmetlen halál. Emberek járnak úgy, hogy lehajtják fejüket, nem néznek a jövőbe, csak azon gondolkodnak, hogy lesz-e holnap. Nekik igen, de tizenhat „jövőnek” már nem. El kell rakni azt, amit kaptunk tőlük szeretetben, életigenlésből, s összeszorított fogakkal vinni tovább minden egyes egyéniség filozófiáját, ami bizton arról szólt, hogy a holnap a miénk.

Hogy VOLTATOK NEKÜNK, köszönjük, akár ismeretlenül is! Hogy LESZTEK NEKÜNK a lelkünkben, szívünkben mindörökké, az egészen biztos. Nekem a földi lét, Nektek az ég. Találkozunk még!

A felvételek Óbudán készültek, ahol több száz pedagógus, diák gyűlt össze azért, hogy elhelyezzen egy szál virágot és gyújtson egy gyertyát a balesetben elhunytak emlékére.

Kép és szöveg: Koncz Dezső

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s