Eifert János fotóművész alkotásait mutatták be Nagykanizsán, a Magyar Plakát Házban
Ötven év fotóiból rajzolódik ki egy fotóművész életpályája és ars poeticája a Thúry György Múzeum legújabb kiállításán. A Magyar Kultúra Napja alkalmából Eifert János fotóművész alkotásait mutatták be a Magyar Plakát Házban, Nagykanizsán.
Fenyves Márk és Pálosi István, a Magyar Mozdulatművészeti Társulat két tagjának előadásával kezdődött a kiállítás-megnyitó – nem véletlenül. Eifert János fotóművészeti munkásságának egyik meghatározó szeletét alkotják a testet és a mozdulatokat középpontba állító akt- és tánctémájú fotók. Száraz Csilla igazgató köszöntőjében hangsúlyozta, Eifert János alkotásait – a klasszikustól a modernig – bemutatni a Magyar Kultúra Napja alkalmából, jobb választás nem is lehetett volna.
A hazai és külföldi berkekben egyaránt elismert fotóművész kiállítását Vinko Šebrek, a nagy múltú Zagreb Fotoklub tiszteletbeli elnöke nyitotta meg. „Eifert János született tehetség, aki ötleteit és a műszaki tudását mesterien használja művei megalkotásában. Számára a fotográfia egyszerre komoly játék, technika és művészet, szerelem és szenvedély, folyamatos tanulás és képzés, hobbi és vérbeli hivatás” – hangzott el Vinko Šebrek megnyitóbeszédében.
Az itt kiállított fotói az elmúlt öt évtized termései; munkássága egy-egy nagy fejezetének állítanak emléket, és összegzik az alkotó filozófiáját. ” Számomra játék a fotográfia. Nagyon komoly játék. És jelenti a világ megismerésének lehetőségét, találkozásokat, új feladatokat, és azt a szabadságot, hogy gondolataimat saját képi nyelvemen közölhetem. Nézni – látni – láttatni: ez a képíró (fotográfus) feladata, miközben egyensúlyozik a képzelet és valóság határán.” – fogalmazott Eifert János fotóművész, majd rögtönzött tárlatvezetésén bemutatta, és némi „jegyzettel látta el” a különböző korszakaiban, stílusfelfogásában készült műveit.
A Fénytvirágzó fa (1967) jelentette számára az első hazai sikert, amellyel a Fotóklubok Szegedi Szalonján szerepelt. A Marcel Marceau (1968), Vágta (1968), Cirkusz (1969) és a Tánc (1971) már a nemzetközi elismerést hozták számára. Az Iraki asszonyok (1975), Brooklyn Bridge (1977), Kertész keze (1977), Nyáj (1978) c. képei bejárták a világot. Ekkor már számtalan nemzetközi díj, elismerés kísérte képeit, és a különböző országok szaklapjaiban, majd a sajtóban, könyvekben és a reklám területén is egyre többet publikálták képeit. A fák tánca (Mártély, 1980), A Világ végén (Balatonfelvidék, 1982), Fák temploma (Versailles, 1983), Hommage á Pilinszky János (Budapest, 1983), Mágia (Mohács, 1983), A Föld álma (1984), Három kacsa (Görögország, 1991) és más képek egy újabb korszakot jelentettek, amelyben az ember és a természet kapcsolata, valamint a történelmi múlt és a jelen átívelése jelenik meg akár szimbolikus formában is.
A nyolcvanas évektől Eifert János önálló kiállításai egyre gyakoribbak és érettebbek, hiszen nemcsak „jó képek egymás mellett” felsorakoztatására épülnek, hanem egy-egy téma vagy gondolat kibontását egy gondosan felépített dramaturgiai szerkezet segíti. Az India és Közel-Kelet (1976), Szerelmem, a Tánc (Ernst Múzeum, 1984), Különös dimenziók (Miskolci Fotógaléria, 1985), Fák és Nimfák (Jung Zsenivel közösen), Pro Natura, Légszomj (1985), New York – Manhattan (1986) a kezdetét jelentik az önálló kiállítások sorának, amelyek A EST DELL’ IMMAGINE – Mostra fotografica personale di JANOS EIFERT (Olaszország, 1991), Spurensuche mit… Fotoausstellung von János Eifert (Wien, 1994), 3T – Tánc, Test, Természet (Pécs, 1997), Kína: ablak a falon (2002), Képnovellák (Tornyai János Múzeum, 2004), Nouvelles Images (Genéve, Swisse Espace MaTToM Galerie d’Art, 2008), Angyalok tánca (Toronto Ontario Canada, 2008), Ars Poetica (Galerija Fotokluba Zagreb, 2013)Hármasképek / Triptichons (Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeumának Rondella Galériája, 2015.), és más önálló kiállításait a világ negyven országában mutatták be.
Most, a Magyar Plakát Házban látható ARS POETICA, Eifert János munkásságában a 217. önálló kiállítását jelenti. Ha figyelembe vesszük még előadásainak, diaporáma-műsorainak gyakoriságát – ez a szám szinte rekordot jelent a magyar fotográfia történetében. A 73 éves művész azonban nem a statisztikai adatok javításán fáradozik, hanem alkotói ereje teljében új művek létrehozását tartja fontosnak.
Forrás: Nemes Dóra, Kanizsa TV
Olasz Ági felvételei
