Szombaton valahogy úgy jöttek az események, hogy délelőtt a medencében láthattam a Vasas gárdáját vízilabdázni, de mivel a röplabdát is szeretem, pedig a legnehezebben fotózható sportok közé sorolom, délután a Folyondár utcát választottam. A Jászberény vendégeskedett a piros-kékeknél, s ha előzetesen latolgatni kellett volna az eredményeket, a fix egyest játszottam volna a fogadóirodáknál.

Tagadhatatlan, hogy már a bemelegítések alkalmával, immáron sokadszor állapíthattam meg, hogy a legnőiesebb versenyág a röplabda. A hölgyek szépek, izmosak, arányosak és nagyon lelkesen élik választott sportágukat. Szenvedélyességük át tud jönni, minden mozdulatban.

A Vasas csarnokában a fényviszonyok a fotózás szempontjából ugyan nem a legideálisabbak, de igyekeztem megmutatni az olvasónak, mindazt, ami szép. A bemelegítés alkalmával természetesen még mindenki maximálisan bizakodik. Tündériek a labdaszedők, mosolyog mindkét stáb, pacsiznak a résztvevők, de a feszültség már ott vibrál a levegőben.

Jönnek sorban a pontok, s az elején a hazaiak egészen magabiztosnak is tűnnek. Tizenhétre hozzák a kötelezőt. Aztán jön a meglepetés a vendégek vezetésével, s a harci rend csak a végén áll helyre.

Rutintalanság-e, vagy tényleges tudásbeli különbség, de komoly vezetés után jön föl megint a hazai gárda és nagyon szorosan nyeri a mérkőzést három nullával. A vendégek sem szomorkodhatnak igazán, mert meg tudták mutatni „oroszlánkörmeiket”, amely építkezésre kiváló alap.

Összességében a nézők igazán jól szórakoztak és az a csöppség, aki a „bulit” páholyából élvezte végig, egészen korán tudott a röplabda közelébe kerülni. Igaz, ez nem véletlen, mert édesapja a röplabda legtehetségesebb edzője.

A Vasas nyert, de hogy Jászberényben is érdemes figyelmet áldozni a sportágnak, azt a lányok fényesen bizonyították a hétvégi rangadón.

Kép és szöveg: Koncz Dezső