Nem tagadom, ha fotóznom kell a sportot, mindig a vízilabda áll az első helyen, annak ellenére, hogy minden érdekel. Figyelem, hogy hol láthatok kiemelkedő akciókat, s az sem mellékes a választásnál, hogy a válogatott játékosok hol „forralják” a vizet.

Az is természetes, hogy így kevesebb fény jut azokra a csapatokra, akik a bajnokság menetébe nem tudnak beleszólni az érmekért folyó küzdelembe, de ott vannak masszívan és bizony szinte senki nem mehet ellenük biztosra.

Nem emlékszem, hogy voltam-e olyan mérkőzésen, ahol a KSI győztesként hagyta volna el a medencét, de mindig találtam olyan játékosukat, akire érdemes odafigyelni. A szakma tudja, hogy a csapat mindig is arról volt híres, hogy ontja magából a fiatal tehetségeket. Nem vagyok játékos megfigyelő és szakmailag sem tudom igazán okosan figyelni a jövő válogatottjait, de ott ülnék minden mérkőzésén ennek a gárdának a jövő építése érdekében.

Most is ezt tettem a Vasas elleni matinén. A Komi bezárása miatt a hazai pálya a Szőnyi útra terelődött, de ennek a nézők talán őrültek is. Természetesen sok csinos hölgy, rengeteg gyerek sárgában, viselve a „hazaiak” színét és egy kihagyhatatlan tündérke, akit a mérkőzés annyira nem kötött le, de a helyzetet felettébb élvezte.

Steinmetzék magabiztosak voltak, s itt egy pár mondatra meg is állnék. Ádámot élmény nézni évek óta a beállós poszton. Játékos legyen a „talpán” aki büntető nélkül meg tudja fogni. Vezéregyénisége a gárdának szóban és tettekben is. Fotósként, legszívesebben csak Őt fotóznám, mert abból bizton izgalmas kép lesz.

Végig vezetett a Vasas, s a győzelem egy pillanatig nem forgott veszélyben, de a KSI is tudott szép gólokkal közönsége kedvébe járni, s ezen a szombaton ez volt a legtöbb, amit tehettek. Drukkolunk nekik, elsősorban azért, hogy a hazai vízilabda megkapja azt az utánpótlást, amelyből tovább építkezhet a világ trónjára törve.

Kép és szöveg: Koncz Dezső