Ha röviden szeretném összefoglalni a Volvo Kupa három napját hazai szempontból, akkor a „népies fogalmazás, tökéletesen jellemezné az új szövetségi kapitány hivatalos belépőjét.

Televízión tudtam követni az első két napot, így erre kevés szót vesztegetnék. A vasárnap délelőtti matinén már szerencsém volt jelen lenni. Elcsíptem még a Szlovák-Montenegró közben egy mondatot, amikor a szövetség egyik vezetőjét faggatták arról, hogy miként viselt meg a fiúkat az előző esti nagyarányú vereség. A válasz sokat sejtető volt: „nem rázta meg őket egyáltalán”.

A délelőtti matinén Szlovák barátaink igencsak asszisztálni kényszerültek a torony magasan kiemelkedő Montenegró „fürdőzéséhez”. Egy kicsit, de talán nem is kicsit, edző meccs jellege volt a derbinek. Számolatlanul lőtték a gólokat a kupagyőztesek. A gyülekező nézők azért bíztató tapssal honorálták északi szomszédjaink erőlködését. Tény, ők sokat tanulhattak ezen a három napon vízilabdából.

A magyarok meccsére aztán szinte teljesen megtelt a lelátó. A két kapitány még váltott pár barátságos szót, mielőtt elfoglalták helyüket csapataik élén. Azt előre lehetett sejteni, hogy amolyan ki-kimérkőzésre számíthattunk. A kezdés viszont megint lefagyasztott minden mosolyt a szurkolók arcáról. 1-6 a kezdés! Kísértetiesesen ismétlődni látszott az előző este, amikor hat gólos fór előnyt ajándékoztunk udvarias házigazdaként.

Aztán „forrni” kezdett a víz és fokozatosan jöttünk fel. Ekkor azért győzelemben még reménykedhettünk, de a játék kezdett olyan lenni, amelyről a kapitány álmodott. A közönség félelmetes volt, s szinte hajszolta a srácokat a siker felé. A horvátok reklamáltak egy-két bírói ítéletet az utolsó felvonásban, s ha őszinték akarunk lenni, nem is alaptalanul, de a tényen ez nem változtatott.

A pokol legmélyebb bugyrából jött vissza válogatottunk, iszonyúan felforgatva, legnagyobb klasszisai nélkül, de elindult egy olyan úton, ami több mint bíztató. A díjátadók, államtitkár, marketingigazgató, s maga Papesz igazi rangot teremtett az illusztris vendégellek büszkélkedhető a ceremóniának, s gondolom a játékosok annak is örültek, hogy az érmeket minden eddiginél csinosabb hölgyek hozták az előre kijelölt párnákon.

Ennyi volt a VOLVO KUPA idei versengése, sok-sok tanulsággal és időnként kiváló játékkal. Hajrá kapitány! Mi veled vagyunk és a magyar vízilabdával!

Kép és szöveg: Koncz Dezső