Természetesen ahhoz, hogy a főcímben foglaltaknak értelme legyen, először ott kell lenni egy hihetetlen mélységekben lévő oktatásban. Na, ez adott! Ennél lejjebb, tovább hátrálni, alkudozni, egészen egyszerűen nem szabad. Amikor, a pedagógusok tüntetéssorozata elindult, hatalmas tömegekkel, joggal kezdtünk örülni, hogy végre megmozdult akár az egész ország, átérezve az ügy súlyosságát. A kormány rögtön „levette”, hogy ha marad a lelkesedés, abból nem jöhet ki jól. Indultak a látszattárgyalások, a látszatkerekasztal és a látszat fizetésemelések, no meg a mi megmondtuk, hogy a gyerekekért és a pedagógusokért vagyunk szónoklatok sora.

A „pofon” is érkezett rövidesen. A PISA eredmények „fekete pecsétet” tettek a „kiváló irányra”. Azonnal jött a magyarázat: nem jól oktatnak a pedagógusok és a hátrányos helyzetű gyerekek rontották az összképet. Hibás az értékelő rendszer, mert az oktatásunkban minden rendben van, s különben is az előző kormány hibája minden…, a nyolc év.

Dörzsölhette a kezét a kormány, mert a megmozdulások egyre kevesebb embert vittek utcára, de kétségtelenül voltak, s az elszántság egyre dacosabbá vált. A Civil Közoktatási Platform letette az asztalra a Kockás Könyvet és szervezett februárra egy olyan fórumot, ahol az érdeklődők hallhattak ismertetőt a könyvek tartalmáról, iránymutatásairól, de helyet kapott a szegregáció, a kirekesztés témája és szembenéz(z)ünk címmel a Tanítanék.

A rendezvény akár jelképes is lehetett, hiszen a Gödör Klubban volt megtartva, bár egyetlen lépcsőt sem kellett lefelé másznunk, de a név elég erős jelképe is lehet a szakmai beszélgetéseknek. A pedagógus társadalom szinte minden korosztálya képviseltette magát, de a legkellemesebb „színt” azért a gyerekek hozták, akik főleg a szülők asztalánál, a CSEVE képviseletében játszottak önfeledten.

A meghívottak között ott voltak az oktatás állami vezetését képviselők is, de természetesen számukra ez a szakmai fórum, nem terep. Ők még most is egy elefántcsonttoronyból szemlélik az oktatás ügyét, s amint az több hozzászóló véleményeként elhangzott, sokszor tudatosan ártva a jövő nemzedékének. Alattvalók kellenek, nem gondolkodó, tenni akaró állampolgárok. A szegénység miatt leszakadókra, pedig egyáltalán nincs szükség. Kilátástalanul „kasztosodnak” a gazdagoknak kitalált világban.

Ha nem ébredünk, s hagyjuk magunkat sodortatni az oktatás folyójában, nem állunk ki szakmai érvekkel gyerekeinkért, a jövőt ítéljük halálra. A CKP összegyűjtötte egy délutánra azokat a szakembereket, aki hajlandóak tenni a pedagógia minden szegmenséből, a jövőért. Ha saját hajunknál is fogva, de kezdjünk kimászni a gödörből!

Kép és szöveg: Koncz Dezső