Volt nálunk kutya, macska, teknősbéka. A barátságom pedig nem indult könnyen az állatokkal. Én futottam a kakas meg utánam, volt ám nagy sírás-rívás, majd a levest nézem, Ő meg engem abból kifelé.

Feledve a régi konfliktust örömmel mentem a seregszemlére.

Keringtek az autók, nem volt könnyű helyet találni.

A pavilonban aztán színes volt forgatag, nézelődők, mint én, és profi szakemberek számosan. A „kifutókon” folyt a zsűrizés.

A kutyusok bölcs türelemmel viselték a testi vizsgálódást, a pózolást, a futtatást. Vajon náluk is létezik a hiúság vására vagy csak mindent az imádott gazdiért?

A gazdik és a közönség bizony izgult. Nagy volt az öröm a díjak átvételénél, de az is gazdagodott, akinek ez csak jövőre sikerül.

Lehetnénk akkor, legalább egyszer kutyabőrben?

Szendrei Tibor riportja