Volt nálunk kutya, macska, teknősbéka. A barátságom pedig nem indult könnyen az állatokkal. Én futottam a kakas meg utánam, volt ám nagy sírás-rívás, majd a levest nézem, Ő meg engem abból kifelé.
Feledve a régi konfliktust örömmel mentem a seregszemlére.
Keringtek az autók, nem volt könnyű helyet találni.
A pavilonban aztán színes volt forgatag, nézelődők, mint én, és profi szakemberek számosan. A „kifutókon” folyt a zsűrizés.
A kutyusok bölcs türelemmel viselték a testi vizsgálódást, a pózolást, a futtatást. Vajon náluk is létezik a hiúság vására vagy csak mindent az imádott gazdiért?
A gazdik és a közönség bizony izgult. Nagy volt az öröm a díjak átvételénél, de az is gazdagodott, akinek ez csak jövőre sikerül.
Lehetnénk akkor, legalább egyszer kutyabőrben?