Egy-egy előadást többször meg szoktam tekinteni, főleg akkor, ha tetszett a bemutató és abban az esetben is, ha találok fotózni való érdekességet. A március közepéig látható „szomszédolós” műsorra mind a két tétel igaz. Vasárnap délután azonban a látogatásnak volt egy az eddigiektől eltérő oka is.

Ugyanúgy élveztem a produkciókat, mint a bemutatón és fotózás szempontjából is igyekeztem kifigyelni azokat a pozíciókat ahonnan véleményem szerint a legjobb képeket készíthettem. A fotók talán valamit vissza tudnak adni a délután hangulatából. Eldöntheti a Nagylátószög olvasója!

Ami, azonban különös volt ebben a vasárnap délutánban az az, hogy a nézőtéren helyet foglalhatott négyszáz pedagógus, meghívott vendégként. Az előadás végén a porond átalakult előadótérré és a tanárok nem siettek haza az artisták elköszönése után.

Fekete Péter igazgató úr köszöntött mindenkit először, s arról beszélt, hogy változó világunkban, egy új cirkuszi létesítmény felépítése előtt, tovább kellett gondolni, hogy mi mindenre képes az artista világ, egyre közelebb kerülve a társadalom szinte minden rétegéhez. Nyitottak egy olyan világ felé, amely a jövő nemzedékét kívánja nevelni, oktatni.

Arról már Kardos Kata beszélt, hogy az oktatás miként keveredett a porondra. Lehetőséget teremtettek osztályok, iskolák számára, hogy a produkciókon keresztül közvetlen közelről megtapasztalhassák a fizika, a matematika, de akár más tantárgyak kapcsolódó tudásvilágát. A cél természetesen az, hogy ezeket a lehetőségeket a lehető legszélesebb körben megismerhessék a tanárok és egy együttgondolkodással érdekesebbé váljanak a tanórák.

Bízott abban, hogy a jelenlévők elviszik a kezdeményezés hírét szerte az országban, szélesítve ezzel azoknak a körét, akik igénybe veszik a Fővárosi Nagycirkusz ezen egyedi „szolgáltatását”. Megszólaltak olyan pedagógusok is, akik már megtapasztalták az oktatás új formáját. A Cseppkő Nevelőotthonban leginkább hátrányos helyzetű és sokszor magatartási problémákkal küszködő fiatalok jöhettek tapasztalatokat szerezni az artista világból. Kipróbálták a zsonglőrködést, s mint kiderült igazi sikerélményekkel gazdagodtak, amely meghatározhatja a sokszor kilátástalannak tűnő életutak sorsát is még pedig jó irányba.

A Szombathelyről érkezettek már arról számoltak be, hogy született egy könyv is „Fizika a cirkuszban” címmel, amelynek sokkal nagyobb a sikere a hagyományos tankönyveknél.

Azt, nem tudom, hogy létezik e a világon hasonló kezdeményezés, de a tudás ilyen módon történő megközelítése, garantáltan sikeres útnak tűnik. Remélem, be tudok majd arról is számolni, hogy országos mozgalommá válik a „cirkuszi óra”. Ha így lesz, csak bírják szusszal a hazai porondok a tanulók rohamát. Megéri, hiszen nem csak a gyerekek és a pedagógusok profitálhatnak a dologból, hanem egy egészen új generáció szeretheti meg azt a művészetet, amit a cirkusz nyújt, s ez már a jövő útja.

Kép és szöveg: Koncz Dezső