Úgy indultam szombat délután a MAFC kosárlabda csarnokába, hogy egy könnyed kosárlabdát tudok megfotózni a haza bajnokság folyamában. A tabella utolsó helyén tanyázó hazaiak fogadták az egyértelműen bajnokságra törő Nyugat-dunántúli gárdát. Volt szerencsém már Körmend meccsen részt venni, s azt, már akkor is megtapasztalhattam, hogy talán a legfanatikusabb szurkoló gárdával Ők rendelkeznek.

Fél órával a labda feldobás előtt ez tökéletesen érződött. A vendégszektor teljesen megtelt. Csinos hölgyek, apa gyermekeivel, akiknek már csak parkettán ülve jutott hely, s ekkor eszembe jutott, hogy a városba való utazásom régebben egy örökké valóságnak tűnt, számolva a kilométereket. Szóval, Ők tényleg fanatikusak, akik bárhová elkísérik kedvenceiket, s ez megsüvegelendő mindenki számára, akinek a sport bármilyen formája fontos.

Minden tiszteletem a MAFC csapatáé is, akik küzdenek ugyan a bajnokságban építve az együttes hihetetlen múltjára, s ha az eredmények nem is jönnek túl fényesen, nekik köszönhető, hogy Budapesten is láthatjuk a kosárlabda vidéki fellegvárait. Lesz ez még jobb is, s ez csak egy megérzés, de az eddig látott két mérkőzés alapján ezt gondolom.

 

A derbi úgy indult, ahogyan az várható volt. Több kosárral vezetett a Körmend, s zúgott a „Mindenki Körmendi!”rigmus. Aztán a varázspálca a MAFC kezébe került. Hihetetlen nyugodtsággal használták ki a vendégek hibáit, s felrobbant a szinte színültig megtelt csarnok. Még mondja valaki, hogy a kosárlabda nem tartozik a nézők kedvenc sportágai közé!

 Dörzsölték a szemüket a szakemberek az eredményjelző táblán látottakat. Vezetett a tabella sereghajtója! Nem csak hogy vezetett, de a félidő végén és egyértelmű volt, hogy itt akármi lehet a végeredmény. A szünetben üdítő látvány volt, amikor igazi tündérek lepték el a pályát. Esetenként a labda is nagyobb volt náluk, de minden mozdulatból „sütött” a kosárlabda szeretete. Kíváncsi lennék, hogy láthattam-e közöttük a jövő bajnokait?

Jöhetett a második felvonás. A bírók, mindkét szurkolótábor részéről mindenféle jelzőt kaptak a nyakukba az úriember megjelölés kivételével. Nem volt egyszerű dolguk, mert a feszültség tapintható volt. A hazai álmok éledni látszottak egészen az utolsó játékrészig. Szenzációsan védekeztek és ültek a támadások is. Elég volt azonban egy pár bután eladott labda, s tudásbeli különbség azonnal hozta a Körmend győzelmét. Ha, csak az eredményt nézzük, öt pont különbség megsüvegelendő a fővárosiaktól, de azért szomorkodhatnak igazán, mert percekkel a vége előtt a meglepetés is kézben volt.

Akik, a kosárlabdát szeretik, a rajongók, hatalmas tapssal jutalmazták szerintem mindkét gárdát. Az biztos, hogy a Körmendtől sokkal több kell, hogy ha bajnokok szeretnének lenni. A MAFC jó úton lépdel ahhoz, hogy egyre jobb csapat legyen. Aki, pedig olvassa a Nagylátószöget, biztosan talál mindkét csapatról érdekességet oldalainkon.

Kép és szöveg: Koncz Dezső