NAGYOT KŰZDÖTTEK A LÁNYOK

Ha, volt valaha kézilabda mérkőzés, amit nagyon vártunk, akkor a Fradi-Buducsnoszt bizonyára a legelsők közt lesz jegyezve. A kinti győzelem álomszerű volt, s a “hihetetlen” kategóriát gazdagította. Azt is tudtuk, hogy a világ egyik legjobb gárdája vizitel az Elek Arénában, s a Fradi edzője el is mondta, hogy még egyszer nem játszhatnak olyan rosszul a vendégek, mint otthon.

Szó szerint egy tűt sem lehetett leejteni az arénában, hiszen ki kellett tenni a telt ház táblát. Órával a meccs előtt a parkolókban közelharc folyt minden centiméterért. Nem is értettem, hogy a pálya előtti utcában az egyik oldalon, ahol valóban megállni tilos, a tisztelt közterület felügyelőknek, miért volt célzottan a büntetés minden vágyuk. Igaz, az autók eltűntek a megadott területről, több százra csökkentve a leparkolással bíró autók számát, de talán erre a két órára ezt a szigorúságot nem ártana feloldani, sokunk örömére.

No, de aki bejutott ezekkel a dolgokkal mit sem törődött. Messzi földről, Erdély Országból is érkeztek egész különyítmények, pokolivá téve a hangulatot. A kezdés aztán megint a hideg zuhany effektusra emlékeztetett. Nyolc percig rezzenéstelen maradt a vendégek hálója, míg Bíró Blanka négyszer kotorta ki a labdát saját hálójából. Kellett is az időkérés Elek Gábortól.

Ha, minden elmondott szó ennyit ér, akkor gyakran kellene megszólítani a lányokat, mert Szöllősi-Zácsik Sandra elkezdett tüzelni, Bíró Blanka lehúzta rolót és ugyan tizennégy perc eltelt, de az eredmény jelzőn az egál állt. Négy-négy után a találatok egyenlő arányban osztódtak, s a játék is kiegyenlített volt. A félidőben egyel aztán a vendégek mentek, de azt érezni lehetett, hogy ebben még minden benne van.

Csak azok a fránya kezdések ne lennének! Majdnem sikerült lekopírozni az első félidőt. Meglépni látszott a Buducsnoszt, de igazából biztonságban egyetlen percig sem érezhették magukat. Jött fel a Fradi, mint a buzgár! A buzdítás olyan méreteket öltött, amelyet hazai pályákon csak ritkán lehetett érezni. Azt, tökéletesen éreztük, hogy a fizikális erőfölény a vendégek felé billenti a mérleget, Úgy kapkodták le lövőinket a levegőből, mint mi tavasszal az elszemtelendő legyeket.

A bíró sporik sem voltak ilyenkor a helyzet magaslatán, mert következetesen ítéltek a vendégek javára, akik úgy húzták az időt, mintha ez az életükön múlna. Tehették ezt percekig, míg a zöldektől két passz után elvették a lasztit passzív miatt. Azért, az igazság az, hogy nem ezeken a hibákon múlott az egy gólos vendég siker.

Az egyik lefiatalabb szurkoló is alig hitte el amit lát, de azért a dicséret és a vastaps mindenképpen dukál annak a gárdának, akik bevitték a csapatot az egyenes kieséses szakaszba, s hogy ki lesz az ellenfél, az mindegy is. Ez a Fradi mindenkit képes legyőzni, mert olyan küzdőszellem van a gárdában, ami a magyar sportot a kézilabda területén tökéletesen jellemzi. Hajrá!

 

Kép és szöveg: Koncz Dezső

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s