TABÁN 2017.

Ha, én lennék a műsor megálmodója egy olyan koncertnek, május 1-én ami legnagyobbnak számít az országban, patikamérlegen mérném az előadókat, akiknek meghívót küldök. Azért is nehéz a feladat, mert van egyszer egy olyan hagyomány, aminek meg kell felelni. A „Tabán legenda” kötelez, ugyanakkor szórakoztatni kell a lehető legmagasabb szinten.

Mindig kell valamilyen új színt is hozni az eseménybe, hogy ne legyen ugyanazon előadóktól megszokott. Ide az unalmas szó azért nemigen illenék. Aztán, vannak a bemelegítő zenekarok, akiknek a feladata többnyire félig telt domboldalon nem egyszerű. A 2017 szólt erről is, meg arról is.

Magam, a “Mégegykör” koncertjére érkeztem. Beszámolóm innen tud indulni. Abaházi Csabát nem nagyon kell bemutatni, mert egykor a Sing-Sing élén az egyik kedvenc “hangom” volt. Rádiósként, ma is szívesen hallgatom karakteres megszólalásait. Rock hang még „civilben” is! A kora délutánon az is kiderült, hogy lendülete, magával ragadó egyénisége mit sem változott. Nálam nyert és a közönségnél is.

A MINI már legendásan örök darab a domboldalon. Török Ádám, Papp Gyuszi most mégis valami olyat hoztak a színpadra, amit itt még talán soha sem hallgattak. Bartók! Merész vállalkozás, de a siker nem maradt el, mert négy olyan virtuóz hölgy segítette Őket, mint Kézdy Luca. Varázsolt a hegedű és olyan hangszínek szólaltak meg ezen a hangszeren, amit bármelyik gitárszóló megirigyelhetne.

Ha, választanom kellene valakiket, akik kiemelkedtek a programból, akkor ez a produkció méltán kiérdemelné a legelőkelőbb helyet, még akkor is, ha jött utánuk a Beatrice Nagy Feróval. Ők, azt hozták, amit tudnak, persze a legjobbat téve a színpadra, mint már évek óta.

A blues zene nem volt soha a fergeteges hengerlése a zenének, s mégis mindig a legtöbb embert ringatta a zene csodájába. Ünnepi alkalom, amikor a két király egyszerre vezeti elő a műfajt. Deák Bill Gyula és Hobó, hosszú idő után volt megint egyszerre a mikrofonok mögött. Aki látta Őket, meggyőződhetett arról, hogy a mai napig élvezik egymás társaságát, zenéjét, hangját, gondolatiságát. A teljes teltház pedig erre vevő volt.

Azt gondolom, hogy ezen a május 1-én a Tabánban a zene nívója győzött. Öröm volt látni, hogy nem a dübörgő rock-henger tudott több tízezernyi embernek örömöt szerezni, hanem az est zárásaként a Tátrai Band, zenét varázsolt minden hangszeréből és Charlie torkából. Aki, ott tudott lenni gazdagabb lett a zene élményével. Köszönet a szervezőknek, s ha bírják még, teremtsenek nekünk még sok munka ünnepét a Tabánban.

Kép és szöveg: Koncz Dezső

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s