„HAJSZÁLON” MÚLOTT!

Van az úgy, hogy pár másodperc semmire sem elég. Még körül nézni sem tudunk és az idő lejár.  A sportban számtalan példát lehetne sorolni, amikor az utolsó pillanatok döntöttek, akár egy világbajnok érem sorsáról. A Magyarország-Dánia kézilabda mérkőzés ezeknek a drámai eseményeknek a sorát gyarapította. Nem véletlenül kezdtem írásomat az esemény végével. Időntúli hétméteressel raboltak pontot a világ legjobbjai a Papp László Arénában, ráadásul úgy, hogy egy új szabály érvényesült Nagy Laci végleges kiállítása miatt. Gondolom a nézők nagy része nem is tudta mi miért történik.

Kár ezen keseregni, mert olyan szépen indult minden. Az elő meccsen, amolyan bemelegítésként fiataljaink a Lengyel „B” válogatottal küzdöttek egy derekasat. Érdekes volt látni a kispadon, kapusedzőként azt a Szmalt, akit nem olyan régen még parádés védései miatt csodáltunk a „ketrecben” táncolva. A döntetlen igazságosnak tűnt, s szomorúnak egyik gárda sem látszott.

Jó fél órával a kezdés előtt már kezdett megtelni minden lelátó, de kétségtelenül a leghangosabb szurkolás a kapu mögötti területről az ezernyi fiataltól érkezett.  Már a bemelegítéskor is olyan hangulat uralkodott, ami manapság a kézilabda rangadókra tökéletesen jellemző. Izzott az aréna! Jöhetett a gladiátorok küzdelme. Azt gondolom, ennyi világklasszis egyszerre nemigen fordul elő egy légtérben.

Lékaiék pedig tökéletes „kiszolgálással” hálálták meg a publikumot. Magabiztosan vezettünk három-négy góllal. Mikkel Hansen és csapata szemmel láthatóan nem találta az ellenszerét a megint kiválóan védő Miklernek és az előtte tökéleteset nyújtó védőfalnak. Közben Dzsmali precízen szállította a gólokat Lékai Mátéval felváltva.

Az időkérések alatt csinos hölgyek szórakoztatták a hétezernyi nézőt, hatalmas tapsokat „bezsebelve” és a mérkőzés színvonalának megfelelően klasszis teljesítményt produkálva. A szünetben is volt látnivaló, hiszen a válogatottságtól búcsúzó Iváncsik Gergő és Zubai Szabolcs kapott egy-egy mezt, amelyen válogatottságaik száma szerepelt.

Szünet után aztán minden úgy folytatódott, amely a mi szájízünknek volt a leginkább megfelelő. Landint Kevin Moller váltotta, s ez a húzása Jacobsennek  bejönni látszott. Az ötvenkettedik percben vezettek először a dánok. A szűnni nem akaró, fergeteges bíztatás átlendítette a fiúkat a nehezebb perióduson és egy perccel vége előtt támadhattunk. Az elszórt laszti végzetesnek bizonyult. Tíz másodperc volt már csak hátra, amikor a szigorú bírók Nagy Laci megmozdulását piros lappal jutalmazták és a új szabály értelmében ez egyben hétméterest is jelentett. Időntúli góllal mentették a vendégek döntetlenre a mérkőzést. S, bár ezért kár volt, be kell látnunk, hogy mégiscsak az olimpiai bajnokkal játszottunk, úgy hogy végig nekünk állt a zászló, s ez több mint bíztató.

Kép és szöveg: Koncz Dezső

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s