Aki, figyeli egész éven keresztül az Óbudán, elsősorban annak Fő-terén zajló események sorát, az igen röviden foglalhatja össze mondandóját: gazdag!

Nem volt ez másképpen a 2017-es esztendőben sem, a kerület napján, amikor nem csak a Fő-tér, hanem szinte minden szeglete kínált programot elsősorban az itt lakóknak, de talán még vidékről érkezőknek is. A vonzás természetesen elsősorban a koncerteknek szólt.

Jelen tudósítás, főleg képekkel elsősorban a Fő-térre és annak környékére fókuszál. Az ötödike, péntek estéje, amolyan bemelegítésként szolgált. A színpadot két „nagyágyú” vette birtokba. Ivan and The Parazol már nem először bizonyítja, hogy a srácokba mágnes van beépítve, főleg a lányok irányába. Jött is feeling rendesen.

Az, hogy utánuk a Quimby volt az est vendége, minden várakozást felülmúlott. Szűk volt a tér. Aki, későn érkezett, egyszerűen nem fért be a több ezernyi férőhelyre, így a környező utcák terek is megteltek rendesen az itt dolgozó vendéglátósok legnagyobb örömére. Rekord létszám, annak ellenére, hogy az eső nem kímélt senkit.

Hatodikán délelőttre aztán az idő is tudta, hogy a délelőtt a gyerekeké és Halász Judité. Meleg is volt, még bárányfelhők sem zavarták az ifjú nemzedék szórakozását. A koncert mellett azért volt itt játékudvar, ennivaló, innivaló bőségesen, s sokan döntöttek úgy, hogy az egész napot Óbuda Napján töltik.

 

Kora délutántól a nagyszínpadot ismét a zenei varázslatok tölthették meg. Nem csoda, hogy az egri illetőségi, mára világhírű Kerekes Band megint hozott valami olyan színt a programok sorába, amit csak kevesen tudnak. A Kobuci Kert is megtelt szinte minden produkciójával.

Az sem volt véletlen, hogy az előesti bulira elsősorban a fiatalok tolakodtak a legelejére a térnek, mert az Esti Kornél hozta az ismert dallamokat. Az este csúcsára pedig a Vad Fruttik repítette az Óbudára látogatókat a legmagasabb hőfokkal átélt zenéikkel.

Talán, soha ennyi ember nem látogatta meg az Óbuda Napját, de az biztos, hogy az ország fővárosának egyik legnagyobb kerülete megint kitett magáért.

Kép és szöveg: Koncz Dezső