BEÉRETT A SZOLNOK ARANYA

A fogadóirodák legtöbbje Szolnokra tette volna a voksát előzetesen, de a Pro Recco is elől végezhetett a tippelésnél. Az igazság az, hogy a FINAL SIX azért, a megjósolhatatlan kategóriát jelenti minden évben és ezt a második napi küzdelmek fényesen bizonyították. Az Eger igencsak megizzasztotta a hazai bajnokot és az olaszok ugyan egyetlen góllal, de alulmaradtak az elmúlt év nyertesével szemben.

A szombati éremosztókon aztán minden úgy alakult, ahogyan az várható volt, s főleg a hazai közönség örülhetett kora este. A Pro Recco sajnos nagyon simán verte a teljesen hitevesztett egri gárdát. Azt látni lehetett az olasz játékosokon, hogy nem felhőtlenül boldogok a dobogó legalsó fokával. Gyanítom, győzni jöttek Budapestre, de minimum az ezüstéremre számítottak.

 

A vereség ellenére csak dicséret illeti az egri legényeket, mert negyediknek lenni Európában, az tulajdonképpen a világon is ugyanezen rangot jelenthetné, s ez nem semmi. Azon, csak gondolkodni tudnánk, hogy megérte volna-e a Szolnok ellen meglepetést okozni az elődöntőben, egy kicsit kevesebb sansszal nekivágni az aranyért folyó csatának. A szünetben aztán a vízek tündérei szórakoztatták a nagyérdeműt, bezsebelve a megérdemelt tapsokat.

Ez azonban már történelem, mert a szinte teljes telt ház előtt, a Jug Dubrovnik és a Tisza-partiak csobbantak az impozáns látványt nyújtó medencébe. Rengeteg kritikát lehetett hallani az építkezés késéséről, hiányosságáról, az egekbe szökő árakról, de ezen a délutánon ez senki sem érdekelt. A rendezés, szervezés jelesre vizsgázott a világbajnokság előtt.

A majdnem telt ház, azt jelentette, hogy pár „gombostűt” azért lel lehetett volna ejteni a lelátókon, de a látvány így is lenyűgöző volt, arról nem beszélve, hogy ennyi ember egyszerre talán még tényleg nem láthatott Magyarországon vízilabda mérkőzést.

 A döntő pontosan úgy indult, mint ahogyan azt sejteni lehetett. Gól itt, gól ott. Az igazán megnyugtató előnyt senkinek sem sikerült kiharcolnia. A Dubrovnikban azért volt már két kemény mérkőzés és számítani lehetett arra, hogy a vége felé fáradni fognak. A Szolnok egy meccsel kevesebbet játszott, de azt is lehetett tudni, hogy ezen a szinten ez az előny nem biztos, hogy érvényesül.

Történt azonban valami, ami alapjaiban határozta meg a végkifejletet. Már régen megfogalmazták a legjelentősebb szakemberek, hogy legelőször vegyél egy jó kapust. Legyen egy jó védelem. Gólt csak találunk elől. Sokadszor bebizonyosodott, hogy Magyarországon véd a világ legjobb hálóőre.  Labdákat halászott, ziccert fogott és egy kósza lövés után azt olvastam le a szájáról, hogy ugye ezt nem gondoltátok komolyan.

A Jug támadói egy-egy sikertelen lövés után hitetlenkedve néztek egymásra és edzőjük a kispadon csak széttárta tehetetlenül a kezeit. A mérkőzés záró részei tulajdonképpen ebben a hangulatban teltek és nem csoda, hogy a nézők elkezdték skandálni Nagy Viktor nevét. Világklasszis, mondják ilyenkor a szakemberek is. Az ellenfél kapusa is az, de Viktor előtt egy olyan csapat játszott, amelyik nagyon akarta a FINAL SIX trófeát.

Természetesen volt vízbe ugrás, legjobb játékos, góllövő díjátadás, kupa magasba emelés, de azt senki nem tudja felülmúlni értékben, hogy Európa trónján legalább egy évig mostantól a Szolnok ül.

Kép és szöveg: Koncz Dezső

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s