Éppen ideje!

Azt gondoltam, miközben vasárnap délután villamosoztam a Március 15. tér felé, hogy miben lehet más ez a megmozdulás, mint azok a tüntetések, amelyeken ez idáig részt vehettem. A szervezők, valami mást hirdettek meg, mint ami idáig történt, s való igaz voltunk nagyon sokan az internetadó elleni vonuláson. Meg is hátrált a kormány azonnal. Nem sokkal kevesebben tüntettünk a pedagógusok, Tanítanék Mozgalom demonstrációján, kétszer is, aztán jött a CEU és a Civilek tüntetése. Utána tárgyalhattunk ugyan, de falra hányt borsónak tűnt még a tekintélyes létszám is.

Sütött a nap hétágra vasárnap délután, s a zordabb napok után úgy döntöttem leszállok egy megállóval a helyszín előtt, sütkérezve egy kicsit a napfürdőben és megcsodálva a világ talán legszebb sétányát. Csupa mosolygós, fagyizgató ember, a presszók teraszán kávézgató társaságok. Ez igen, gondoltam, szép az élet az országban! Ha nagyon figyeltem, azért egyetlen magyar szót sem hallottam. Hiába, a szállodaipar nem panaszkodhat. Ezt jobban, csak Mészáros Lőrinc érezhette meg gázszerelőként. Tudtam, hagy a gyógypedagógusi hivatás nem volt túl jó választás, de most már nyugdíjas koromig maradok a gyerekek okításánál.

A térre érve aztán csalódásként éltem meg először, hogy tömegeket nem találtam. Igaz, egy-egy NB-1-es rangadó nézettségénél valamivel többen gyűltek össze. Már olvastam is lelki szemeimmel a kormány hű média tudósításait, amelyek arról szóltak, hogy „kifújt” a tüntetési hullám. Aztán bele-bele hallgatva az előzetes nyilatkozatokba és beszélgetve egy-két általam ismert aktivistával, kiderült, hogy a tömegesedés ebben az esetben nem elsőszámú cél. Kell az is, hogy az emberek akár otthonról, gondolkodásukban rajta legyenek a változáson, de ma a félelem sokakat nem enged az utcára.

Voltak színpadi megszólalók, de először egy igencsak kellemes zenével hangolhatott a nagyérdemű. Ma már a kiállás egyik mércéje az is, ha valaki megjelenik egy színpadon a szónokokkal. A kimondottan kellemes „bemelegítés” után, először a Helsinki Bizottság képviseletében Pardavi Márta szólt, aki szégyenletesnek nevezte az „apparátus” ügyködését a Civil Törvény kapcsán.  Minden felszólalót nem szeretnék idézni, de az mégis érdekes volt, amikor Varga Andrea védőnő arról beszélt, hogy vasárnap délután, százegynéhány kilométerre a családjától meg kell jelenni egy színpadon szakmája védelmében.

Tarnay Kristóf Ábel, Szegedről, diákújságíróként humorosan arról beszélt, ha valaki a Kubatov listára írja most fel a nevét, akkor azt nem i-vel, hanem y-nal, kell regisztrálni. Lánglelkű szónoklatában elmondta, hogy mennyire fontosak Ők, amikor az egész megyei sajtót felfalta a Mészáros birodalom.

Végezetül Vágó Gábor beszélt arról, hogy a rendezvény miért is szerveződött, s mit lehet tenni a 2018-as választásokon. Az egybegyűltek három részre „szakadtak”. Először az Egyenlőség, érdekvédelem sátor árnyékát találtam meg. Az első megszólaló szinte mindent elmondott arról, amit itt gondolhatnak az emberek. Farkas Zsuzsa Ökiritófülpösről érkezve egy olyan családról beszélt, ahonnan ugyan szegényen, nyolc gyermekkel élve, négyen mégis gimnáziumba tudnak járni.

Vágó Gábor több száz kérdésre kellett, hogy feleletet adjon a mozgalom indulásáról, s hogy megnyugtatta-e az embereket, estére a színpadi válaszokban minden bizonnyal kiderült. A sajtó nyilvánosságot illetően is ezernyi ötlet, kérdés merült fel, s csak bízom benne, hogy a felvetések nem találtak süket fülekre.

Ezernyi gondolat járt a fejemben, s talán elsők között az fogalmazódott meg, hogy „IDEJE VOLT!” Országosan indulnak a „sejtek”, s ami bíztató történet, hogy egy Borsodból érkezett aktivista fejtette ki az igazságot, hogy száz ember, akár egy város életét is meg tudja bénítani. Nem kellene megbénulnia az egész országnak, s ez meggyőződésem. Az viszont biztos, hogy többségben vannak azok, akik nem a „megvezethető birkák” tömege.

Egyetlen kép aztán maradt a végére, ami szinte mindent elmond. Belváros, jól öltözött, bár látszólag szegényes ember kéregetett. A tábla hátulról nem volt olvasható, nem szerettem volna, ha szemből felismerhető. Éhes vagyok. Kérem, segítsen! Köszönöm! Hazafelé jövet a megmozdulásról, ez lenne a valóság!

Kép és szöveg: Koncz Dezső

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s